A kutyával kezdődött, aztán a kutyaszarral végződött.Hát, ami azt illeti ezen a napon nem sok szerencsém volt a kutyaszarral, mondhatnám semmi, sőt inkább az illik rá, hogy balszerencsés voltam.Greko ott sündörgött a lábaimnál, egyre közelebb, a nagy böhöm súlyával nekem támaszkodott, egy kicsit kis is billentem az egyensúlyomból. Aztán elindultam az erdőben hegymenetnek. Ez a kurva kutya állandóan a tenisz labdát tette elém hogy dobáljam, nos dobáltam, visszahozta. Így ment ez egy darabig, de egyszer nem találta a labdát, így egyre nagyobb ágakat hozott a lábam elé, természetesen a sűrű fák között keresztben, jó néhány alkalommal megbotlottam, egyszer el is estem. Ahogy kiértünk az erdőből a beton útra, a kutya szaladgált, nagyon jó kedve volt, én is örültem hogy nem kell botladoznom.Mehettünk úgy száz métert amikor a kutya észrevett egy bubi frizurás, megnyírt, kozmetikázott fehér kutyulit, amelyik éppen a szarását végezte. A Gréko nagy örömmel szaladt oda, körbe szaglászta, még a kutya piszkot is, aztán elkezdtek kutya módra rohangálni, majd a Gréko elkezdett toszó mozdulatokat végezni -mint a bólyi lakodalomban a parketten F....-.y, az utyuli-putyuli mögött, ebből arra gondoltam, hogy ez egy szuka. Közben pár méterre észrevettem a gazdit, egy fiatal leányt, aki idegesen nézte a végkifejletet. Aztán köszönés után mondtam a gazdinak, "jól elbolondoznak ezek a kutyák", és hogy össze kellene szedni a kutyaszart, mert hátha valaki belelép.Nos a felajzott leánynak mi sem kellett több, mint egy fúria esett nekem,"hogy meri az ilyen vén kéjenc, egy ilyen vén szatír csak úgy leszólítani a járókelőket, a fiatal hölgyeket, csak mindet be kellene kasznizni, mert az ilyenektől romlott a társadalom, meg egyébként is ez a fekete ördög - szegény Grékot így nevezte - megzavarta az utyuli-putyulit az emésztésében, és most majd hashajtót kell adni neki, meg hogy tűnjek a picsába, mert rendőrt hív, intézett ő már másokat is így el".Aztán még azt is megkérdeztem hogy netán az erkölcsrendészettől jöttek ki? és azt mertem mondani hogy nem is tudtam hogy a kutya közigazgatásban is bevezették az erkölcs rendészeti hivatalt,amit én is nagyon helyes dolognak tartok. és megkérdeztem hogy a fővárosban külön osztály képviseli-e ezt, vagy összevontan kezelik a főváros területén strichelő kúrvákkal, mert ebben az esetben a Grékó mint szolgáltatást igénybe vevő, én pedig mint felbújtó szerepelnék. De , mint kifejtettem "KIsnagyságád viszont ebben az esetben a kupleráj madamjaként jönne szóba".Nos erre aztán elkezdődött az égzengés, szitkozódás, olyat még Gounod Faustjában az Infernóban sem lehetett látni és hallani, és már vette is a telefonját, és valakit hívott. Kicsit aggódni kezdtem mert sem nálam sem a Grékónál nem volt nálunk a személyi igazolványunk, illetve az a papir amelyiken szerepel hogy ő kutya, és érvényes oltással rendelkezik, amit én szoktam beadni neki, ahogy az legutóbb is történt.Aztán én egy illedelmes kezitcsókolommal lezártam a mérges leány dühét, aki annyit se mondott hogy fapapucs. A Gréko egy darabig még üldögélt, majd felkelt és néhány vakkantással jelezte hogy részéről az ügy strorno, már csak azért is mert közben utyuli-putyuli-kutyuli nyakán volt a póráz, és Gréko mint jól nevelt kutya betartotta az illendő távolságot.Hát mi bizony otthagytuk a kutyaszart a gazdival és a kutyussal együtt, de azért azon elgondolkoztam hogy mi lesz szegény kutyus emésztésével.Amikor haza értünk, leültem egy székre, kissé rezignált voltam, a kutya mintha érezte volna, odajött hozzám, leült velem szemben, az állát a térdemre tette és nagy bogár-fekete szemével próbált vigasztalni. Én pedig megsimogattam a drága fekete szőrös fejét, és csak annyit mondtam: Gréko-Gréko megint egyedül maradtunk. És kihoztam a spejzból egy 30 centis kolbászt..... egyél drága kiskutyum, hála isten Grékónak jó az emésztése..... kutya módra percek alatt eltüntette a kolbászt.

Azt hittem lesz a vegen valami olyasmi csattano, hogy pl. Greco odagittel a szoba kozepere... :-)

Csattanó itt is van, csak nem csattan a kkorát mint egy karikás ostor.A csattanó ott van, hogy ez a barátkozás Catius elméjében kitervelt volt, azért vitte magával a Grecót. Meg is köthette volna, de nem, mert a kutyás emberek a kutya révén könnyebben ismerkednek. Catiusnak nem sikerült, onnét tudjuk hogy ilyen már többször is előfordult, amikor Catius azt mondja:Greko-Greko megint egyedül maradtunk.