26. rész: Látod, ez már pont az
Szavakat küldünk az éterbe, formálva kombináljuk jelentésüket. Kísérletezünk, erőlködünk, próbáljuk megfogni a lényeget. Dicséretes az igyekezet, de jobbára csak célozgatunk. A valóságot telibe találni sehogy sem sikerül
Hatalmas homályokat dobunk bizony gyakran. Néha jó napunk van, és környékre szállnak gondolataink, de, hogy épp a megfelelő pillanatban a megfelelő mondat jöjjön, azt különösebben már nem is ambicionáljuk.
Ebben a feltételrendszerben nehéznek, hovatovább megoldhatatlannak tűnik a feladat. Legfeljebb, ha szembe jön egy másik valóság. Apró, de számottevő az ilyen találkozás. Főleg, ha valaki észreveszi.
Kevéssé mobil, kicsit tépett, korosodó férfi szorítja masszívan botját. Másik kezébe azért neki is jut egy telefon, hogy füléhez tartsa. Szeme a távolba néz, abba a világba, amiről épp szavakat formál.
Testben van csak itt, a Budai Skálánál, ő maga észre sem veszi, hogy agresszív fiatalok lökik odébb sietve. Szíve szerint messzire küldené az üzenetet, mégis helyben talál célba.
„Hogy elenged! Hogy elenged! Igen! Igen!”
Mai adásunkban Müller Péter Sziámi összegzi a tapasztalatokat. Péter, azt hiszem, nincs nehéz dolgod:
„Én azt gondolom, célozni nem kell. Sőt, nem is szabad. Engedd el magad!”
