Kicsit felengedett a hétvégén. No, nem minden! Épp csak a hőmérséklet. Izzadt a nyak sál alatt, kigombolt a téli kabát, és kinn a Blahán is megolvadt a jégpáncél. Hiába volt azonban langy a levegőben, repeszthetetlen tömbök szorították továbbra is az együttműködés, az összetartozás vágyát, a demokrácia kis köreit.
Mivel azonban hétvégére általában a járműforgalom is csendesül, szinte a béke szigetének érezte Kocsor a belvárosi aszfaltot szombat délelőtt. Pihegve szedellőzött mind, ki polgár. Pillanatra úgy érezték, fújhatnak végre. Nem vág oda metszőn a zima, nem pattan kemény jégfalon a szó, ha ki akarják nyitni szájukat. Bízott a köz, hogy elmúltak immár a leugatás évei, hisz konzultációval köszöntött a politikai tavasz.
Galambok is lakták a teret. A béke jegyében, mert annak a szimbólumai ők. Mint emberforma állatok, úgy éltek ők itt az állatforma emberek oldalvizén. Szerves részei voltak az urbán mocsoknak, nem verték ki őket a szobából. Dehogy verték, dehogy verték! Mint a választópolgárt etették.
Szép, mondhatni nemes dolog a háziasítás, de azért az állat az állat marad. Egészséges ösztönök vezérlik. Nem véletlenül mondta a kiképző bázis parancsnoka Kocsoréknak az első eltáv előtt a kies Adyligeten, hogy mindenki annyit igyon otthon, mint az állat, mert az mindig tudja, mi a jó neki.
A nagyvárosi galambok is hamar ráéreztek. Elsőre azt hitte a Blokker, hogy megvadultak, pedig csak a vizet keresték. Izgatottan szökdécseltek csontos lábaikon, mert tudták, itt az ideje a tisztálkodásnak. Siettek a környék egyetlen felolvadt tócsája felé. Talán még boldogok is voltak egy pillanatra,.
Mint Pamela Ewing (Barnes), amikor egy rossz álom után meglátja Bobbyt a zuhany alatt, úgy vetették magukat a vízbe. Önfeledten hagyták, hogy minden porcikájukat átlögybölje a folyadék. Rázni is próbálták tollukat felszabadultan, de valami nem stimmelt. És ehhez már kevés volt az állati elme.
Ide Kocsor kellett - aki mellettük állt - hogy átlássa a helyzetet. Csorgott, fröcskölt róluk a fekete sár, mert vastag porréteg ülepedett mélyen a víz alatt. Ott volt az már korábban is, mielőtt megmerevedtek az álláspontok, de most újra szembesülni kellett vele. Így aztán, kicsit félrement ez a megtisztulás. Ettől lett igazán magyar ez az idill.
De tovább kell lépni, minden hangulat elillan egyszer. Így történt ez most is. Stohl András szívós szája egyetlen rándulásával kétségbe vonta Szandika jogát a hisztihez, a kamera meg végigpásztázott a horizonton. Az élesebb szeműek a háttérben még láthattak néhány másféle madarat is. Messze világlott tolluk kékje, épp költöztek. Húztak, mint a vadlibák. Melegebb éghajlatra, ahova küldtük őket.
