Az állattartás rejtelmeibe korán, már kisfiú koromban
belekóstoltam, lévén falusi gyerek.Egészen piciny gyerekként azzal szórakoztam hogy a kislibákat egy vesszővel ütögettem fejbe,és figyeltem hogyan kapálóznak a hátukra esve. Ez a kísérletezés stádiuma volt, és szerencsére nem tartott sokáig mert öreganyám észre vette, és a kísérlet tovább nem folytatódott. Később volt pár libánk minden évben, amelyeket a fűnyírói szerep miatt tartottunk - élelem nem volt faluhelyen sem -mert legelték a gazt a lekövezett udvarban.Az etetésükhöz én is hozzájárultam azzal, hogy répalevelet loptam a tsz. földjéről, no meg békalencsét vittem haza zsákban
a pár km-re levő valamikori Duna holtág egyikéből.Időnként kiengedtem őket az utcára, mert a mellettünk levő malom víz levezető árkába időnként nagyobb mennyiségű búzát mosott ki a víz, és ilyenkor élvezet volt figyelni a gyerek ökölnyi fejű nagy patkányok és a ludak viaskodását az élelemért. A ludak nagyokat koppintottak csőrükkel a patkányok fején, azok visongva menekültek.Az igazi állat tartás azonban az anyai öreganyáméknál folyt, ahol a kiváló csődörök mellett tehenek is voltak az istállókban, és disznók az ólakban.De a lényeg az a liba , amelyik mindig saját keltetésű volt, és mindig 100 darab, mert az öreg sógor így rendelkezett. A hátsó udvarban az összes állat főfelügyelője, gondozója, etetése,az alom rendezése az Ő reszortja volt, amit mindig nagy következetességgel látott el.A szárnyas jószág számára az egész udvar kifutó és étkező hely is volt, a csirkék, tyúkok a gané dombon kapirgáltak, keresve a finom kukacokat, lótetűket.Ismeretlen volt a ketrec faluhelyen, esetleg a nyulakat tartották benne.Éjszkai szállás helyük az ólak voltak, zárhatóak a nyestek, görények ellen. A Ludakkal más volt a helyzet. A hátsó udvaron volt egy alig méteres keskeny rövid folyosó, zárható ajtóval. Azt az öreg Sógor már korán reggel kinyitotta és a libák azon keresztül kijutottak az utcára, annak a végén pár méterrel pedig már a legelő kezdődött, ahol egész nap "édenkerti miliőben" legelésztek, pihengettek.Este szépen megindultak hazafelé, jelzést a biológiai órájuktól kapták, és ilyenkor én kinyitottam a hátsó ajtót, majd félrehúzódva számoltam őket. Pontosan száznak kellett lenni.... se többnek se kevesebbnek.Ehhez a főfelügyelő, azaz az öreg sógor ragaszkodott.Néha csak 99 volt, akkor az összeset ismét ki kellett hajtani az utcára, és elölről kellett kezdeni a számolást. Senkiben fel sem merült hogy esetleg én rosszul számoltam.Úgy mint a katonaságnál, pedig az öreg sógor még csak katona sem volt.A libák sem tiltakoztak, jóllakottan kitámolyogtak az ajtón, majd ismét vissza totyogtak.Egyszer amikor lementem értük a vízaljra( így nevezték a legelőt, mert sok vízzel teli kisebb tavacska is volt ott) meguntam hogy olyan lassan akarnak menni és a hátsókat megzavartam, mire azok meglökték az előttük lépdelőket, és pánik tört ki közöttük, és jó néhányan a levegőbe emelkedtek. Némelyik a villanydrótok magasságában szállt, akkor becsuktam a szemem, és azt hiszem hogy imádkoztam is..... de nem lett sült liba hála istennek.Aztán az ősz beálltával ez a sok liba az asszonyoknak adott munkát, toll fosztással, majd később, már csaknem télen a libák tömésével.Akkor még nem volt 4 mancs alapítvány, így a libáknak sem szakszervezeti vezetőjük sem egyéb képviselőjük nem volt,így aztán nem tiltakoztak a kézi, majd később a gépi tömés ellen.Nem is lett volna tanácsos idegennek beleavatkozni ebbe, mert az öreg sógor vasvillával zavarta volna ki őket az udvarból., mint ahogy azt sem nézte tétlenül amikor a két gyönyörű csődörét kivezették az udvarból, a tanácselnököt felnyomta a falra, amiért aztán az összes fogát kiverték és néhány bordáját összetörték az ávósok.A tömő gép amelyik egy lábbal működtetett elzáró-nyitó szelepen keresztül adagolta egy magasra akasztott edényből a kukoricát, amit az asszonyok a bárzsing enyhe masszírozásával juttattak a gyomorba.Előtte egy réz kétfillérest tettek az itató vályúba, amit a liba lenyelt, és a zúzó gyomorban(zuzza) maradt, és a sósav hatására lassan ionjaira bomolva közvetlenül a véráramba jutott réz ionok bombázták a májat, - a réz mint minden nehéz fém egyúttal máj méreg is -előidézték a zsírmáj kialakulását, amitől a máj az eredetinek a többszörösére nőtt, inkább hízott. A népi megfigyelés így szolgálta a kulináris élvezeteket.
A négy mancs alapítvány meg elmegy a jó kúrva kibaszott édes anyjába tiltakozni hogy a kóser vágott libák májai ne kerüljenek speciális hűtő kocsikban szállítva a ferihegyi repülőtérre, ahol a repülőgép már készen várja, és szállítja New Yorkba a manhattani zsidó rabbik, és bankárok asztalára. Ott aztán tiltakozhatnak.......az eredményre én is kíváncsi vagyok!