Elmúlt már egy éve, hogy meghalt Mama. 94 éves korában. Betegsége, halála nagyon megviselte a családot. Annyira, hogy Kocsor mostanáig nem volt képes írni róla, pedig rengeteg élményt raktározott el az Egyszer ezt még majd megírom részletesebben mappába.
Nem volt ő beteg igazából sose, csak öreg. Nagyon öreg. A szervi problémák elkerülték, gyakorlatilag végelgyengülésben halt meg. A gondolkodása viszont teljesen leépült az utolsó években. Napról napra végignézni ezt a folyamatot, nagy lelki erőt igényel a kísérőktől, de ha állja a sarat az ember, még gazdagodhat is, hisz egymást érik a megható, vagy éppen megrázó pillanatok.
Hosszú folyamat, amíg elfogynak a gondolatok a fejből, amíg csak egy-két apró frém köszön vissza az évtizedek alatt fáradságos munkával felhalmozott tapasztalatból. Számos fázis van, apró lépcsőfok vészjósló jellel, és mivel a Blokkert egy kisebb agysérülés keretében már megkísértette ez a világ, különös érdeklődést mutat iránta.
Adódnak életünkben pillanatok, érzések, hangulatok, amelyek valamiért nagy nyomatékot kapnak, mélyen beívódnak. Nem feltétlenül a nagy eseményekhez kötődnek ezek. Lehet, hogy egy jelentéktelen beszélgetés félreeső mondata az, ami bekerül a tucatba. Azok közé a fordulatok közé, amelyek mindhalálig elkísérnek, amelyekhez akkor is vissza tudunk nyúlni, amikor már semmi nem ugrik be. Kideríthetetlen honnan, hogyan jön a mindent elsöprő motívum.
Hagyjuk most az egészségügy hanyatlását, hagyjuk, hogy a szakma legjobbjai már rég a városszéli bevásárlóközpontokban (jobb esetben Írországban) keresik a betevőt! Nővérkéből mindig is volt kedves és kevésbé kedves. Különösen igaz ez az elfekvő jellegű osztályokra, ahol néha tényleg pokol számukra az élet.
Mamának is megvolt a maga kedvence, akit hamar beazonosított Kocsor feleségeként. Ahányszor látogatóba ment a Blokker, azzal fogadta, hogy „a feleséged is itt dolgozik ám!” Volt azonban olyan ápolónő is, aki nem lopta be magát a szívébe. Szókincs viszont már nem volt a gyűlölet kifejezésére. Csak a szúrós tekintet maradt, meg egy apró szeletke a híresen gazdag magyar szleng szótárból: büdös kurva.
Illetve, volt még egy varázsszó, ami a gyűlölet legáltalánosabb szinonimája volt a gyurcsányi években. Egyszer, amikor már túlestek azon, hogy „Jancsikám, milyen aranyos asszony a feleséged”, odahúzta magához Kocsort, kimutatott a folyosón tüsténkedő nővérre, és halkan, félve suttogta:
"Ez a Fidesz!"
Körülnézett a Blokker, vajon ki hallhatta a megjegyzést, de senki nem volt a kórteremben. Csak Bolgár György és Vicsek Ferenc állt az ablakban, és dörzsölte tenyerét.
