Az Öreg Kocsor a világ végére is el tudott menni a jó kenyérért. Gyakran a fél szabadnapja ráment egy beszerző körútra, miközben a család korgó gyomorral és pattanásig feszült idegekkel várta otthon a reggelit. El kellett telnie több mint negyven évnek, hogy megértse őt a Blokker.
Ennek a régimódi bevásárlásnak – ami semmiképp nem tévesztendő össze a plázázással - különleges hangulata van. Amikor úgy járhatja az utcát az ember, hogy nincs semmi dolga, úgy szállhat villamosra, úgy nézheti a fáradt arccal siető embereket sorba’, akkor születnek azok a gondolatok, amelyekért érdemes élni.
De, visszaszállva bölcsészes merengésünkből a földre, a materiális javak közé, nevezhető minden további nélkül botrányosnak az, amit a népgazdaság ezen a fontos területen az utóbbi években művel.
Sőt, az Öreg Kocsor emléke arra figyelmeztet, mennyire felesleges a manapság szó ebben a mondatban. Állandóságról van itt szó, kérem! Kurzustól függetlenül úgy sommázhatná fél élete tapasztalatát Kocsor, hogy ehető kenyér ebben a városban nem igazán kapható.
A sarki multinacionális közérttel kezdte ő a kálváriát, amely ötven méterre fekszik szerény hajlékától. Nem kellett sok idő, hogy előbb a kifliről, majd a kenyérről állapítsa meg, fogyasztásra alkalmatlan. Az egész üzletet bojkottálni nehezére esett volna, a pékáruk polcát azonban nagyívben elkerülte attól kezdve.
Erejéhez mérten mindig is pártolta ő a hazai kis- és középvállalkozásokat, különös tekintettel a pékek mozgalmára. Idővel ki is alakított magának állandó beszerző helyeket.
Egy darabig az MDF-piac egyik árusától vásárolta a szombat reggeli kalácsot, de egyszer csak egyik pillanatról a másikra megváltozott az ízesítés. Hiába volt végtelenül kedves a család, hanyagolni kezdte őket.
Kevéssel odébb, Havanna központjában a Buci Pékség már tartósabb partnernek bizonyult. Sóskiflijük hétköznap, reggeli óra után Darjeeling, vagy Junnan mellé elmaradhatatlan. A legjobb Budapesten.
Kalácsot azonban már csak a Rákóczi pékségben talált megfelelő minőségben. Az azonos nevű úton, amelyet mintegy másfél óra alatt képes megjárni Pestlőrincről. Még rosszabb a helyzet a töpörtyüs pogácsával, amiből Óbudán, a Kolosy téren, illetve az Alkotás úton, a Déli pályaudvar közelében árulják a kedvére való minőséget.
Ha időbe is telik a beszerzés, finomság azért még akad itt-ott, mint a felsorolt példák is mutatják, de életet adó kis kenyeret eddig még nem sikerült találnia. Legfeljebb sütés után ideiglenesen ehető termékeket.
Mostanában a Coop öt percre lévő, (szinte) éjjel-nappali boltja a nyerő, de a választásban az elfogadható minőség mellett az is nagy szerepet játszott, hogy ez a hálózat igen elől szerepel a Tudatos Vásárlók közértekről készített toplistáján, amit irányadónak tekint Kocsor.
Folyamatosan keresi a megoldást ő, mert hosszú távon tarthatatlannak érzi ezt a helyzetet. Minap egy fura felirat ütötte szemen az egyik látványos kirakatból:
GYÖKÉR KENYÉR!
Jókedvűen konstatált. Lám, lám! A pesti pékeknek mindig volt önkritikájuk. Tovább is ment sietve, csak otthon, szerény hajlékában gondold bele jobban. Talán nem is minőségjelzőről van szó, hanem alapanyagról. Vissza kéne menni kipróbálni.
