Tombolt a szocialista munkamorál a Havanna lakótelepen. Lapátjukra támaszkodva álltak a munkások. Valami csövet fektettek, de őket is megviselte a kánikula. A nap nem volt tekintettel senkire. Az már negyed tízkor is égetett, és közben legelésztek a tikkadt szöcskenyájak
Ilyen helyzetben szokta begyűjteni Kocsor a János napi köszöntőt, amit aztán emésztésre kínál december 27-én nyájas olvasóinak. Ezúttal is szerencséje volt. Egy kisfőnök világoskék gallérral tartott eligazítást beosztottjainak, és nem az elégedettség szólt belőle abban az öt másodpercben, amikor keresztezte a Blokker útját:
„Látod? A Jancsi csak járatja a pofáját, baszd meg, te meg nem figyelsz rá.”
Mindig megörül Kocsor, ha véletlen folytán kiderül beszélgetőpartneréről, hogy hozzá hasonlóan látja a világot, vagy legalább is annak egy szegmensét. Most is örömmel fordult vissza, és reflektált személyes érintettség okán:
„Hát, ez így van, baszd meg, de a blokker sorsa már csak ilyen.”
