A szokásos utvonalomon,- melyet csaknem minden nap megteszek gyalogolva conditióm állagának megőrzése érdekében - az út eleje kelet felé vezet, így a lenyugvó Nap amíg el nem tűnik a kis dombok mögött a hátamba süt kora tavasztól késő nyárig, szóval amíg itt nálunk gyakorlatilag a napos idők tartanak. A Damjanich utca és a Zrinyi utca kereszteződésében rendőrlámpa irányítja a forgalmat, ha éppen bekapcsolták, sokszor azonban a forgalmat csak a leleményesség és az ügyeskedés tartja életben. A Nap rásüt a lámpákra, az évtizedek óta nem mosott, poros, sáros égőket takaró üveglemezek csekély biztonságot adnak a színek látására, és gondolom az égőket legalább annyi ideje nem cserélték. Így általában figyelem a járművek és a másik oldali gyalogosok mozgását, és így igyekszem átérni a másik oldalra. Körülményes és még így is veszélyes, ezért levelet írok a rendőrségnek - a rendőrlámpák beállítása, syncronisatiója tudtommal az ő feladatuk -a "tényállást"illetően, kérve őket az üveg tisztítására, égő cserékre, a beállítások ellenőrzésére. Gondoltam küldök a polgármesteri hivatalba is egy másolatot.Néhány hét múlva választ kaptam, nagyjából mindkét helyről hasonlót. A polgármesteri hivatal azt írta hogy a lámpák beállítása a rendőrség feladata, ami rájuk tartozik az az égőket takaró üveglemez gyártása, tisztítása, amiben igyekeznek a megoldást keresni, sajnos ez egy kis késedelmet szenved, mivel a gyártó cég megszűnt, a takarító vállalat pedig felmondta a hivatallal kötött takarítási megállapodást., és amíg nem találnak újabb vállalkozót addig is elnézést kérnek. A rendőrség nagyjából ugyanezt írta, azzal tűzdelve meg hogy amíg részükről elvégzik a vizsgálatokat addig is legyek fokozottan óvatos az átkelésnél saját testi épségem érdekében, majd hozzá tették hogy a piroson áthaladás súlyos közlekedési vétség, és lehetnek akár polgári peres eljárások is ha szabálytalan áthaladásom során a gépjárművekben anyagi károk is keletkeznek, akár ha engem ütnek el, akár miattam keletkezik a kár.Nos ez egy kicsit sok volt, már az hogy a nem vagy rosszul működő lámpák miatt esetleg még a felelős is én legyek.
Valahogy az udvariasan megfogalmazott levelek mögött kisejlik, finoman de egyértelműen a HATALOM, vagyis jelen esetben a HIVATAL
A bocsánat kérés is inkább tűnt egy általános levélben megfogalmazott kötelező kitételnek,mintsem együttérzésnek.Valahogy úgy éreztem hogy már megint átnéznek e fejem fölött, magyarán hülyének néznek.És akkor jelent meg előttem először közvetlenül a kinyújtott mutató ujj, a hatalom, azaz a hivatal fenyegető kinyújtott ujja.Azt mondta a mutató ujj, vigyázz mert itt vagyunk, a hivatal az előírt rend szerint dolgozik, és te is egy alattvaló vagy.Vigyázz, mert ez a mutató ujj jobbra-balra lassú kilengéseket végezhet, nem bánt, de figyelmeztet... figyelmeztet! Mert itt mi dictálunk, mert a törvény, a szabályozás... megengedi, sőt megköveteli.
Természetesen nem írtam levelet sem a polgármesteri hivatalba, sem a rendőrségre.Tudtam hogy mindegyik a hivatal szabály rendszere alapján működik, nem is vártam más választ, mint amit kaptam, hiszen mindkettő a HATALOM, a hivatal.
Reggel fél kilenckor bemegyek a hivatalba. Harmadszori kopogtatásomra sem kapok szabad jelzést, de benyitok. Gizike, Julika, Irén - teljesen mindegy - hangos jónapot kívánokomra valamit kiszűr a fogai közül, gondolom köszön, majd az íróasztalon rendezi a ceruzákat, számítógépét tologatja, papírt gyűr össze és dobja a kosár ledobóba.Állok előtte mint nebuló koromban a "kiérdemelt" körmösre várva a tanító előtt... állok egyik lábamról a másikra állva, de csak rendezgeti az író asztalát.Nem kínál ülőhellyel Zavarban vagyok, köhécselni kezdek, majd rám néz, én pedig elkezdek dadogni, azért jöttem hogy az idézés ügyében, illetve az én ügyemben az illetékesség alapján.... végzetesen belesülök a mondandómba, gondolom hogy ügyfélként jött mondja ridegen, lezárva zavaromat,. de bennem kezd gyomorgörcs kialakulni, mert a látóteremben megjelenik a hatalom mutató ujja. Megijedek, nehogy elkezdjen tik-takolni.Közben Gizike,Julika,Irén, stb.ilyeneket gondol.: már megint egy szerencsétlen, balfácán ügyfél, idejön már reggel, még a kávémat sem tudtam miatta meginni, összevissza beszél, csak a lényegre nem tér rá, no de mit is vár az ember ezektől a szerencsétlenektől! Mert tudja hogy ő a hivatal, a hatalom, szinte rögzült a tudatában, úgy érzi hogy a génjei is tartalmazzák ezt az arogantiát, mert ennek így kell lenni.Másik alkalommal ha a hivatallal van dolgod, ugyanazt tapasztalod. Gizike, Julika, Irén a hatalom kérdez, egyre kérdez, miért nincs 5 példányban megírva a beadványod? Miért nincsen rajta az 500 forintos okmánybélyeg, azt mondod, úgy tudtad itt meg lehet venni, nem válaszol, nem mondja hogy tényleg meg lehetne venni, de a colleganője kiment a városba bevásárolni. És kijelentése kegyetlen, jöjjön vissza egy másik napon hivatali időben, és már szólítja is a:kérem a következőt. És ott állsz megszégyenülten, semmit sem intéztél, és még legalább egy nap rámegy.Megint megjelenik a fenyegető mutató ujj, de egyelőre még nem tik-takol.Közben eszembe jut Jókai: Gazdag szegények című regénye, amelyikben egy idős házaspárról van szó- Kapor Ádámról és Kömény Zsuzsannáról, -.akik valamilyen segélyért fordulnak a hivatalhoz, de ahhoz kellene hogy megkapják a segélyt a házassági anyakönyvi kivonat, ahhoz a születési anyakönyvi kivonat, stb, de soha nem házasodtak össze, mert akkor háború, volt, majd nem tellett eskövői ruhára,majd egyéb akadályokba ütköztek így aztán élték életüket nagy-nagy szeretetben törvénytelenül, élettársként, házasság nélkül..... de a segély csak házas társaknak járt. Ők azonban nem törődtek a a törvénnyel, inkább nem kellett a segély, csak maradjon a szeretet. Aztán egyszer délután mégy egy órával a hivatal zárása előtt, Gizike, Julika, Irén megint magában szid a rossz modorodért, ... ilyen későn ebben a nagy melegben, amikor már mindenki a strandon van, és most még epésebb, mert sérelmei vannak, mert az egyéni bajait behozza a hivatalba, a tiéddel nem törődik.A nagyobbik gyerek osztályfőnökit kapott, mert verekedett, a kisebbiknek eltört a szemüvege, holnap majd elkéredzhet a főnöktől, hogy kimenjen az opticushoz, akit ismer és ahova járni szokott, de az is többnyire zárva van betegség miatt. Már reggel is ingerült volt a gyerekekkel, és most ez a hülye akadékoskodó ügyfél is, aki még csak rendesen sem tudja kitölteni az űrlapot, de állandóan kérdezősködik, és ráadásul fuccsba esett a ma esti találkozója a főnökkel, mert a főnök bejött a szobájába, és mondta hogy stornó az esti sex project, mert a felesége( Az a büdös, rohadt kurva)
a gyerekeknek akar bevásárolni vele együtt. Közben eszébe jut hogy bezzeg ő egyedül viszi a gyerekeket bevásárolni, pénze alig van, a gyerekek is csak a nyakán élősködnek... no de az nem jut eszébe hogy a házassága is a főnök miatt ment tönkre.És minden keserve,kilátástalan életvitele az ügyfélen csapódik,holott jól tudja, hogy más hivatalban ő is ugyanolyan balfácán ügyfél lenne, ráadásul az ügy fél még tovább bőszíti azzal hogy fellebbez, ezért a főnökhöz be kell hogy engedje. A főnök másik szobában van, kopogtat, majd elmondja hogy az ügyfél panaszt akar tenni, Az ügyfél nem hülye, azonnal észre veszi hogy a Főnök ügyének felülvizsgálatától semmi jót nem várhat, mert a főnök dugja Gizikét,Julikát, stb, azaz az ügyfél csapdába került. Tessék-lássék elmondja panaszát, a főnök nyugtatgatja, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, aztán az ügyfél legyint egyet, és távozik.Aztán eszébe jut Arthur Koestler mondása:mikor a kultúra hanyatlik, megnő a törpék árnyéka.Wágner még meg tudta zabolázni a törpéket, igaz a Niebelungok megállítására szükség volt Wotan főistenre, és az óriásokra, Fafnerre és Fasoltra. De nekünk nincsenek óriásaink!Én mégis azt hiszem minden ember önmagában egy óriás még ha kicsi óriás is. Össze kell fogni, akkor sikerül.Még aznap éjjel izzadságban fürödve, rémülten ébredtem, mert megjelent a mutató ujj, kimérten,. de alig észrevehetően, jobbra-balra kilengve..... elaludni már nem tudtam.Másnapra idézésem volt az egyik hivatalba, gondolom az álom ennek előzménye volt.
Másnap bemegyek, kopogtatásomra hangos szabad , egy fiatal ember jön elém, bemutatkozik, hellyel kínál.Észreveszi hogy az 5 példányból hiányzik négy, felállok, hogy majd pótolom legközelebb a másik négyet, de int hogy nyugodtan maradjak ülve, átmegy a másik szobába, hallom a másoló gép hangját, visszajön, és mondja, minden rendben van.Hálás vagyok neki, megkérdeztem, olvasta-e Jókai: Gazdag szegények regényét? Szemembe néz, látom hogy érti a kérdésemet, és mosolyogva mondja: igen.Kezet adok, majd kifordulok az ajtón.
Hát valahogy így is lehet... így kellene.