„És most bocsássanak meg, de anya-lánya-programunk van!” Ezekkel a szavakkal rázta le a szabad sajtó képviselőit Gyurcsányné asszony, miután megörökítették kapun kilépő, sétára induló kamaszlányát.
Pattogtak a kérdések a műanyagnő elegáns kitinjéről. Érezte a szerepet nagyon. Tudta, emberségből mindeneknek példát kell adjon a first család. Ennek szellemében instruálták őt a tanácsadói is.
Egy-két év kell még, de hamarosan mind mosolyogva emlékszünk majd a magunk mögött hagyott nyolc év e fogcsikorgatón bájos pillanatára. Addig elég az is, ha elvetélt szociológusok elemzik magukban, milyen hatások maradtak vissza gondolkodásunkban.
Népem leszel, és én a népzenészed! Így kiáltott fel csendben Kocsor, midőn egy igazi anya-fia programot nézett végig, ellensúlyozandó a 82-es autóbuszjárat monotóniáját a Köbánya-Kispest – Szarvas Csárda relációban.
Külvárosi hajlékba hajtatott épp az alleinerziehende Mutter, hogy ellazuljon munka után, és iskolásforma fiának szentelje, ami még maradt belőle. Esős volt az alkony, sötétbe hajlott a fájront, de mégis… Pénteken mindig pislákol valami.
Ólmosan lógtak a végtagok, bágyadtan nézett az arc, és bágyadt témákkal köszönt az estindító beszélgetés. A „mit főzzünk a hétvégén” kérdés kevéssé jutott el a címzetthez a telefonjáték hangeffektusai közt szlalomozva. Az, hogy „hányadik pályánál tartasz”, már inkább.
Problémásak ezek a válásból visszamaradt fiúk. Bizony kell türelem a közös nevezőhöz, ha elkezdenek pubertálni. Sosem tudni, mi vezet végül sikerre, mi lesz a közös téma. Lehet ez akár egy vijjogó sziréna is, amely máskor csak tovább kormolja a külvárosi depressziót.
„Jönnek a mentők!”
Konstatált leszállás közben a fiú, mire ösztönből jött a kontra: Maró gúnnyal robbant az anya. kitört belőle az elvált asszony minden keserűsége.
„Apádat viszik.”
Vette rögtön a lapot az ügyesen dresszírozott kiskamasz, elismerőn csatolt vissza. Nem bíbelődtek huncut kacsintásokkal, inkább erőből préselték ki magukból a felszabadult kacagást.
Táncot jártak a megállóban. Pacsiztak, öklüket, könyöküket, csípőjüket ütötték össze, mint két rapper az arconpörgés világbajnoki döntője után. Így dobja fel a hangulatot egy átlagos anya. Így mulat a nem létező középosztály.
Igazság szerint ennek a történetnek úgy kellett volna végződnie, hogy Kicsi kunyhó, szerető szív – Fulladjon meg Orbán Viktor lehetőleg máma még! Ennek a mondatnak kellett volna kipattania a tudat alól. Tisztában van ezzel mindenki aki csak egyszer is végigült egy „Bevezetés a politikatudományba” előadást.
Homok csúszott azonban a gépezetbe, nagyon valószínű. A tanácsadó tervez, a tömeg végez. Az meg nagyon kiszámíthatatlan. Épp mint a számgép volt a második G-ben.
Minden második oldalon volt egy a munkafüzetben. Felül bedobott az ember egy ötöst, meg egy kettest, alul meg kijött egy hetes. Ha az oldalán átcsavartuk a gombot „+”-ról „-”-ra, köpött nekünk egy hármast, ha „x”-re, egy tizest. Ha meg „:”-ra, akkor kiverte a biztosítékot.
