Reggeli műszak után hazafelé Kocsor mindig előbb leszáll néhány megállóval, hogy lazítsa görcseit, hogy fékezze a részecskegyorsítót. Lábbusszal szeli át a lakótelepet, és közben beleszagol kicsit a társadalomba.
Istenverte minden utca, lakótelep minden sarka, zegzugos útja a szélnek. Mindig hatással van rá az alvóváros. Üres kockái közt andalogva gyakran támadják meg gondolatok.
Csendes, nyugodt a délelőtt, csak az óvodaudvaron pezseg az élet. Flinstone-stílusban jönnek a Gój Motorosok. Huszan – huszonöten vonulnak konvojban. Imitt-amott vetik csupán tekintetüket a szájbarágósan aszfaltra festett közlekedési szabályokra.
A nyolcvanas években a gimnáziumi orosztanár (és igazgatóhelyettes) még Moszkvicsot hozott fiának az Aeroflot járatával, azt pedálozta a gyerek játszótéren. Mára változott a trend. Ha fiú, ha lány az utód, motor jár neki , amit aztán apa hóna alá csaphat a séta felénél.
Két lány palintázik csak hosszú szoknyában. Ringatják magukat a dedó szegletében, a fa alatt. Merengve vitatják az élet nagy igazságait, és belőlük is csupa szépet csal elő az andalító mozgás.
„…Azért mondom. Őt agyon kéne rúgni…” Ad útmutatást a könnyű anyag libegése, és rögtön háttérbe is vonul, hogy lendületet vegyen.
A blokker meg tűnődve indul tovább a Buci Pékség irányába. "Vajon mit mondana erre Szikszay Etus?"
