Buszon olvasni jó! Ezt már a Szalai doktor is megmondta a szemészeten. Tágítja a látókört, meg a pupillát, és pallérozza a gyenge elmét. Ráfanyalodott hát Kocsor, méghozzá rögtön a szép irodalomra. Népsporttal azért mégse blamálhatja magát.
No, nem falta ő a könyveket, mint a büszke anyuka iskolás gyereke. Húsz-harminc oldalnál sosem bírt többet napi szinten. De élvezte, és úgy érezte, ezzel kicsit az időknek is ellenszegül.
Tízszer húszas lapokat fűztek vastag kötetbe. Szolidan, minden csicsa nélkül tálalták a valóságot. Nem mondhatni, hogy rámartak volna a népek. Hosszú volt, bonyolult és értelmetlen, mint az élet, kevesen forgatták tehát.
Kocsor is pironkodott tudat alatt reggelente, midőn táskájába dugta. Ettől függetlenül praktikusnak tűnt a méret. A tömegközlekedésen hagyományosan szűken szabták a teret, és azt vette észre, hogy kötetét tartva két könyöke közt épp egy ülésnyi volt a fesztáv.
Mégiscsak áru hát a kultúra is? A könyvkiadók sem lökhetnek akármit oda a vásárlóknak. Szakavatott dizájnerek fazonírozzák hónapokig a terméket, mielőtt kikerül az üzletekbe. Muszáj nekik is megkeresni a tartalomhoz a formát, ha érvényesülni akarnak. Persze, más tartalom, más forma.
Terebélyes háziasszony szállt be egyik délelőtt a nagyváros vérkeringésébe, és éppen Kocsor mellett talált magának helyet. Jámbor asszony volt, nem gyilkolt tekintete. Épp ellenkezőleg, jó szándék ült arcán, bár ülepmérete túlmutatott a buszgyár konstruktőreinek fantáziáján.
Korunk egyik nagy meccse ez, amit az ülésekért vívunk nap nap után. Kamasz fiúk teszik szét lábukat minden szexuális felhangtól mentesen, anyókák tolják ki könyöküket, ha nyílik a metróajtó. Mindenki szeretné megkapni, ami nekik jár.
Nem jött üres kézzel az asszony, hozott olvasnivalót. Tudta ő is, a buszozás nem akciófilm, bár… néhány éve egy pórázon vezetett vadászgörény ráugrott egy (másik) háziasszony vádlijára. Volt ott minden, harisnya, sikoltozás, vér. Ez azonban egyedi eset volt, semmiképp nem tekinthető reprezentatív mintának.
Elhelyezkedvén, zászlót bontott tehát a nő. Multinacionális kereskedelmi vállalat szórólapját kapta elő a színes plasztikból. Tallózni kezdett az ízléses kiadványban. Szájtátva bolyongott a szebbnél szebb termékek között, és miközben rabul ejtette a gyönyör, egyre szélesebbre tárta a proszpektet.
Szép lassan betakart mindent az újság, mint paplan a kislányt. Legelőször is a méretre vágott kézikönyvet Kocsor kezében. Ellepte a blokkert a sok kolbász, gépsonka, meg alsógatya. Dömpingben ömlött az előre csomagolt, reflektorozott áru, és kiszorított minden más gondolatot.
Fuldokolt a bőségben, egyre nehezebben vette a levegőt. Régóta esedékes volt már egy orrsövényműtét, de most többről volt szó, mint mindennapi orrdugulásról. Lassult gondolkodása, elhagyta képzelőereje, csak a kész terméket tudta feldolgozni agya. Kisvártatva úgy érezte, nem bírja tovább ezt a légkört, mindenféleképpen le kell szállnia.
Tompán koppanva gördültek le a műanyagkövek szívéről, ahogy felállt a szabványülésből. Agyon szerencsére még nem nyomta a bőség zavara, idejében kapcsolt. Ebben a korai fázisban még könnyen szabadul az ember átmeneti tehertől.
Nagyot szippantott, ahogy lelépett a járdára. A busz búcsúzóul még odadörgölt az orra alá. Fekete és büdös gáz volt az üzenet. Élesen rajzolódott ki, könnyű volt értelmezni. Nem kellet gondolkodnia, mindenféle mögöttes tartalom, spirituális üzenet után kutatnia.