Crysis
2009-03-19
Álmosan kandikál az éledő tavasz sugára, vibrálva lüktet a nagyváros vénája. Nincs fagy, csikland már csak a hideg, de azért munka után fájrontba ránt még az ideg. Borul minden felénk, mi lesz velünk, ha megvesz az isten hidege?
Halló! Na, szevasz Péter! Téged aztán nem könnyű elérni! Mi újság felétek […] Jól, köszi. Épp most ment át rajtunk a járvány. Orsi, gyerekek […] Igen. Hát, azt ki kell feküdni, nincs mese. És nálatok? Fiad? Nyomja már az óvodát? […] Nagy csibész, mi? Manka hogy van? […]
Te, figyelj már! Mi van a Gerebnaiékkal? Kimentem a múltkor hozzájuk, hogy érdeklődjek a tenderről, és nem találtam ott senkit. Zárva volt az iroda, minden ki volt ürítve, csak a leeresztett lufik, meg a dekor […] Felújítják? De hát most költöztek be egy fél éve. (…) És addig hol lesznek? […]
Hívtam a Gerebnait is, meg a Fazekas Andrást is, de egyiket sem tudom elérni. Két napja csak az üzenetrögzítő. […] Te mi ez az egész? Mi van itt? Ma voltam bent nálatok, csak a Kovács volt benn. Se a lányok, se a fullajtár gyerek. A Kovács is épp pakolta be a monitorokat a kocsi hátsó ülésére. […] Aha, a múltkori számlát megkaptátok? […] És mikor tudtok utalni? […] Jövő hónapban? […]
Te, és mi ez a dolog a telefonokkal? […] Hívtam a központit, nem kapcsolható. Hívtam a Bikácsi mobilját, nem kapcsolható. Téged se az otthoni vezetékesen, se a mobilon nem lehet elérni. [...] Végül az Ilike adta meg ezt a hetvenest, hogy próbáljalak meg ezen. […]
Ezen hívhatlak? […] Vezetsz? Figyelj, visszahívlak 10 perc múlva. […] Jó, ezen hívhatsz bármikor. […] Este is, be vagyok kapcsolva. […] Persze , későn is. […] Szia!
----------
Szia Enikő, mondjad! […] Na jó, de ez már tudható volt 31-én is. Akkor mér’ mondtátok, hogy 15-én? […] Nem, ti ezt már tudtátok a hónap végén is, úgyhogy péntekig van még időtök, ha nem, akkor szombaton felmegyek három emberrel, és kezdhettek csomagolni.
[…] De Enikő, nekem is ugyanezek a problémáim vannak. Épp most utaltam át nyolcvanezer forintot a banknak. Ti ezt pontosan tudtátok két hete is, csak [..] Nem, én […] Ha péntekig nem kapom meg a pénzt, már megyek is három emberrel, és szereljük le a zárat […]
Az arra van, hogyha fizetés nélkül lépnétek le. [...] Nem, az nem lakbér! Ezt megmondtam neked is, meg az Istvánnak is. Én nem tudok tovább várni, szombaton […] Enikő, megállapodtunk. Szabályos szerződést kötöttünk. Abban feketén-fehéren le van írva minden. Itt minden fórumon nekem lenne igazam. […]
Enikő, én türelmes voltam. Nem gondolom, hogy ne lettem volna korrekt. [...] Én vártam […] Nekem is fizetnem kell a számlákat, a rezsit, a törlesztést. […] Nekem is svájci frank. […] Ez engem nem érdekel, ha pénteken nem kapom meg a lakbért, szombaton felmegyünk hárman, és kész.
----------
És görget tovább a vágy villamosa. Rákóczi terén csapja fel ajtajit a kombi, hogy cserélje a csít. Torlódnak az utasok ide-oda, jönnek, mennek munka után. Szerelvényben lihegésük teremti meg az otthon melegét.
Fuldokol a tér a metró súlyától. Nyögnek a fák a sitt alatt, de bennük még az élet. Kapaszkodnak keservesen, és lassacskán tárogatnak a tavasznak. Nyílik a virág, nyílik az ajtó, nyílik az utas lelke. Gyűrött arc néz simulva pasi szemébe a peronon. Varázsol a pillanat, csillogást csal a tekintetbe.
"Hallod? Csiripelnek a madarak."
