22. rész: Hé, Halál apa!
Épp egy több hónapja parkoltatott számlát adott fel a postán Kocsor, mielőtt felszállt a villamosra. Fojtogató megkönnyebbülést érzett, ahogy két megálló erejéig a kombi foteljébe huppant. Hessegetvén a pénzügyeket, felajzva várta, hogy Hegyi Barbara karcosan erotikus hangja végre végigsimítsa hallójáratait.
Nem jött azonban a megkönnyebbülés. Helyette kopaszodó harmincas vágta öszödi keménységgel távoli beszélgető partnere képébe a valóságot:
„Nem én halok éhen, baszd meg!”
Nem homályosult el Kocsor tekintete, fölösleges lett volna erőltetett párhuzamokat keresni saját sorsával, de Etus azért csak előbukkant belőle.
„Borzasztó ez a szegénység. A kisemberekre, az elesettekre már senki nem figyel,”
