Titkon mindig is szeretett volna kismama lenni Kocsor, mert azok tudnak csak igazán élni! Kiiktatni a részecskegyorsítót, puhán lépni, csendesen szemlélni, és a tiszta emberi kapcsolat köré szervezni mindent, mennyire nemes. És még munkába se kell menni.
(Van ennek az online kommunikációnak előnye is. A holdudvarba tartozó számos kismama például nem tud ilyenkor hirtelen felindulásból babaápolási termékeket hajigálni a szerző fejéhez.)
Tömött sorban rongyoltak az autók a reggeli csúcsban, gázfröccsök adtak nekik ritmikus lendületet. Egy szinttel lejjebb, a járdán önerőből oldotta meg a mozgást megannyi gyalogos, odabent, a pékség kirakatában pedig Kocsor állt talpon. Szavakkal próbálta lefesteni az utazósebességek közti differenciát, miközben szokásos fonott kalácsát dörgölte.
Szerette ezt a pékséget, mert itt mindig jó dumák mentek. Egészen olyan volt, mint amikor régen, délidőben söröztek órákat a Zongoristával. Könyök a pulton, áll a tenyérben, az emberek meg nézve sorba’. Csak most épp tejjel öblögetett.
A háttérben meg fiatal anyukák fogyasztották reggelijüket, és értékelték a világot. Nem kellett hozzá sok, és kerültek családi fényképek is.
Jahj…De édes! Tisztára olyan feje van, mint egy… embernek.
