Egyik kurzusból ki, a másikba be. Így csörgedezik hétköznapjaink patakja. Arcunk nem rezzen, de a felszín alatt rágjuk a kefét. Megmondó emberek és irányváltások rongyolják idegrendszerünket. Kéne már egy másik, valami új, tartósabb fajta. Húsz év után ránk férne.
Klottgatyás, kora negyvenes, az apaszerepbe lassan beleérő kopasz érdeklődik a hogylét felől:
„Sikerült a kötelet elintézni Zoli bátyám? Mennyi volt?”
Mai szakértőnket, Kövér Lászlót sem kímélték az évek, mégis jól adja a szerepet. Foghegyről dob mindent, csak régi rajongói veszik észre, hogy idegesen ráng bajusza, miközben Izé Filip kötelességszerűen tolja alá a kérdéseket.
„Én már megszoktam, hogy mindkét oldalról megtalálnak az ilyen senkiháziak. Ők valószínűleg azt gondolják, az lenne a legjobb, ha mégis lemennék abba a pincébe. Csak én meg azt szeretném kérni, hogy legalább járjanak elöl jó példával.”