Hányás. Durvább változata az okádás.Amikor a gyomor fala összehúzódva, tartalmát kiüríti.
Zömében fertőzés, lázas állapotok, alcohol és étel abúzus, stb. miatt történik.
Tisztelt nyájas olvasó!
Itt nem találkozhat szép kifejezésekkel, legfeljebb ha a fenti szavakat a latin vomitus szóval helyettesítem.Azonban ezzel élét veszem annak a hányás-okádás megnevezésnek, melyeket bizonyos emberek, helyzetükkel, viselkedésükkel inducáltak bennem.
Itt van a Horthy-Rákosi-Kádár rendszer schizophren viselkedése.Major Tamás a Nemzeti teljhatalmú ura sok éven keresztül rémületben tartotta színházát pökhendi viselkedésével, hánynom kell, hogyan távolított el színészeket párt titkárként. Hogy került ilyen vezető helyzetbe? Két évvel idősebb bátyja Major Ákos 1945-ben már hadbíró ezredes, majd tábornok. Rákosit nem zavarta hogy a háború előtt bírói szakvizsgát tett Major Ákos a Horthy hadseregében bíróként főhadnagyi rangban ítélkezett - vajon kik ellen? - gondolom munkaszolgálatosok, dezertőrök, zsidók ellen Ismét okádhatnékom van. Rákosiékat nem zavarta hogy az Ilovszkoje faluban lezuhant Horthy István repülőgépét, és a holttestet is ő vizsgálta bíróként. Később már 1945-ben ezredes, ahogy emelkedik a ranglétrán, úgy emelkedik az én gyomrom is, Hadbíró tábornokká is kinevezik.Ő lesz a Népbíróságok Országos Tanácsának Elnöke, az Országos Nemzeti Bizottság Elnöke a kékcédulás választások idején, ez aztán a karrier, horthysta főhadnagyból-századosból idáig jutni... nekem csak az ismételt hányásig kell eljutnom a wc kagylóhoz, hogy ezt az élő hányadékot tovább tanulmányozzam, miután kiokádtam magamat.A Bárdossy per bírája, ahol a rendkívűl okos és képzett jogász miniszterelnök Bajcsy Zsilinszki Endrével kapcsolatban megszorítja, mire Major kiviteti megbilincselve a vádlottat. Erre reagált kriticusan az angol megbízott, ezért Rákosi magához kéreti és azt mondja neki: magának az a feladata hogy elítélje, nem az hogy vitatkozzon vele, mert abban az jobb mint maga. Egyenes beszéd. De folytathatja a bíráskodást, ezért ismét hányok.Az angolnak ezt követően már több kifogása nincs, eszébe sem jut, hogy ezek után leváltását kezdeményezze.
1956-ban már ügyvédként "véd" szabadságharcosokat hogy sok esetben nagyobb büntetést kér, mint az ügyész. Elfog megint az okádás, hogy még csak nem is figyelmeztetik ezért.Hogy ügyvédként ne próbálja beleélni magát az ügyész szerepkörébe!!
A másik Major közben garázdálkodik a Nemzetiben, Sulyok Máriát meneszti mint párttitkár-igazgató. Ismételten emelkedik a gyomrom, "consolidáltnak magát nevező Kádár
rezsim" egy szót nem szól, hogy legalább a látszatra vigyázzon a teljhatalmú nagyúr.56 után akasztásokra járt, mert Lugossy István szerint, --amint azokat az ő szüleinek mondta:-, mert ez őt rendkívül szórakoztatja. Hogyan lehetett megúszni a két testvér ellentétes irányvonalán követhető lépéseket(Major Tamás antifasiszta ellenálló volt!), ki segített kinek, amikor a szülő halált kapott a fiú "vétkéért" és fordítva, nem tudom. Talán tényleg a rendszer schizophreniája miatt. Van egy nagy dobása Major Tamásnak, ez mulatságos:1975.augusztus 19-én lelövik a Malév egyik Damaszkuszba irányuló járatát, amelyiken arabok is utaztak, és egy zeneszerző, Vujicsics Tihamér. Major azt mondja: a felejthetetlen Vujicsics Tivadar(a felejthetetlent azonnal elfeledte) Egy ország ezen röhögött.- Tihamér volt a neve.A gépet nagy valószínűséggel az izraeli légierők vadászták le. Kivizsgálás soha nem történt, senki sem beszél róla, csak én megint okádok a Kádár rendszer kétkulacsos viselkedésén.
Aztán itt vannak az újabb okádékok, akik miatt megint hányok. A Tom Lantoshoz kiszaladgálók, Magyar, Konrád György, meg az ávós csemeték. És Soros és Tom Lantos küld az ávós gyerekektől democratiából utasításokat a magyar kormánynak. Vagy a körmös Bauer fia, Tamás, aki egy liberális rendezvényről hazafelé tartva még megpakolja a csomagtartóját lopott ásvány vizekkel, amit valaki videóra vett. Elönt az okádék.
Egy kis gyerekkori barátommal, akivel az általános iskolában és a gimnasiumban is együtt jártam, riportot készítettek. Az illető író, regény és szinpadi iró, de évekig szerkesztett, írt és műsort is csináltatott a Duna TV-ben.A katholicus újságíró szövetség egyik vezetője.A riporter megkérdezte Tőle, mit tud a Kertész Imre Nobel díjas művéről, hogyan került ilyen gyorsan a finisbe. Azt mondta, hogy egy nő hazajött Amerikából, kivitte a kéziratot, lefordíttatta, a többi már elintézettnek veendő. Bingó! Ugye nem kell sokat gondolkozni ki lehetett az a nő. Én Kati Martonra tippelek! Így megy ez mondaná Kurt Vonnegut is.Hát igen. Ismét összerázkódik a gyomrom a hányástól, DSK ügyvédei kérik az ügyészt, aki amúgy a koronát haza hozó Cyrus Vance akkori külügyminiszter fia, hogy szeretnének a saját irodájában beszélni vele. Erre a vád képviselője kimegy a tárgyaló teremből és az ügyvédekkel bevonul a privát szobájába, ott hagyva az afro-americai ügyvédet aki a szobalányt védte. Mert Amerikában ez democraticus. Nálunk azt hiszem nem lett volna az. No meg a külügyminiszterük szerint a nemzeti bank felügyeleti bizottságának 5 tagra emelése anti democraticus, mert a 3 döntnök democraticusabb mint az öt. Ugye a democratia attól függ ki mondja!!
Két hete ismét megy egy Kertész Imre rádiójáték, azt hiszem a Gályarab? Hallgatom, ismerős, benne a Sorstalanság kezdő mondatai:"áll egy öreg ember a karosszék és a könyv állvány között hogy egy könyvet levegyen. Csak áll, de nem mozdul, mert akkor írni kellene, de mit írjon, mert egyetlen gondolata sincsen. Pedig regényt kell írnia, hogy pénzt kapjon, még hozzá jó vastag regényt, minél több pénzt kapjon. Áll, de nem indul el" már ordítok - mintha a rádiónak füle volna" lökjétek meg már ezt a vén hülyét a könyv állvány felé"... de csak áll, én pedig hányok, mert két évvel ezelőtt amikor az ominózus kijelentést tette gyalázva a magyarságot, magyarságát megtagadva, Budapestet lekicsinylően kezelve, Berlinben két opera is van, nem mint itt. Oda mehetek ahova akarok, ott van kultúra, és amikor valaki neheztelve válaszolt, letagadta hogy ő az újságírónak magyar ellenes kijelentéseket tett volna,az újságírót meghazudtolta.Szavait rosszul fordították, félre magyarázták! Hát igen. Ezek az emberek így szokták. Először beléd rúgnak, ha felelősségre vonod őket, letagadják, ha tanút hozol, beperelnek a tanúddal, mert így szokták meg, és a media majd kimossa őket. Mit számit hogy egy újságírónő a szarban maradt, de győzött a democratia. Ezért aztán megint okádok, már főleg azért is mert épen akkor kb.két évvel ezelőtt, amikor a fenti riport készűlt, a Kossuth rádió délutáni irodalmi adásában A Sorstalanság rádiójáték ment, Ő épen ez miatt jött hozzánk. Ugye sokan emlékeznek rá?És most megint okádok, csak folyik belőlem, már tárdig ér, nem csak azért amit ez a minusz variáns mondott, hanem azért mert akkor a magyar rádióban nem volt egyetlen egy tökös vezető sem, aki azonnal leállította volna a rádiójáték folytatását, az elkövetkező részletekkel együtt. Szégyellem magamat mások helyett is, és csak okádok,okádok, mások helyett is, szegény Magyarország hova jutottál????!!!!
Sok vér folyt, testvérharc zajlott, amíg Európában befogadott keresztények lettünk.És mi jutott nekünk. Ki segített a hódítók ellen minket? Vajon befogadtak?Tatár,török, oroszok keletről, Habsburgok nyugatról.És most hol vagyunk. Ki ért meg minket. Európa ellenünk tapsol. Megérte ?
Amikor Nagy Sulejman császár Szigetvár alá ér, ír egy levelet magyarul, a nagy sultán magyarul írja Zrinyi Miklósnak: Édes Ecsém! Gondold meg, ne állj ellent, mi testvérek vagyunk, gyere és közösen menjünk Bécs ellen.Sulejmán sultán tudta.... tudta hogy rokonok, testvérek vagyunk.Vajon nem kellett volna megfogadni a tanácsát? Vajon megérte maradni?
Áldás, békesség.

November végi, kissé szeles, esős idő van, az eső most is szemetel, este van, egyszóval minden összejött ahhoz hogy az ember a dolgok menetét valahogy sötét szemüvegen keresztül nézze, nincsenek jövőt építő gondolatai, csak annyit gondol magában, majd csak túl leszünk ezen a mai estén, hiszen már jó néhányat magunk mögött hagytunk. Utazom, buszon. A buszban sem meleg nincsen, sem hideg, körülbelül ahhoz hasonló az időjárás ami még nem vetteti le rólunk a nagykabátot, de nem is hajtjuk fel a kabátunk gallérját. Az ajtónyitásra jelentkező huzat megmozgatja a benti levegőt is, de frissítés helyett izzadság szagot, étel bűzt,az alcohol cefrévé szelidült levegője keverékének kavalkádját erölteti orrunkon keresztül a tüdőnkbe.A busz letér a fő útról, Tamásiban a vasútállomás melletti megállóban 10 percet várakozunk. Kiszállok, gémberedett tagjaimat megmozgatom. A vasútállomás és a sínek mellett
egy kis patak, magas partja medrében alig tenyérnyi víz csordogál. Az itt lakók ezt az állomást és az itt lévő házakat Budának hívják, szemben a másik oldal kis városával, melynek Pest a neve, szép fővárosunk analógiájára. Az állomáson egy fiatal asszony száll fel három gyermekével, a két nagyobbik olyan 10 és 5 év körüliek lehetnek, a karon üllő egy -két év körüli.A legközelebbi megálló a központban a templom előtt van. A busz lassít, a fiatalasszony leszállásra készülődik, a középső gyerek a legalsó lépcsőre lép, az anya a karon üllővel a középsőre, a nagy gyerek fenn áll a busz padozatán felettük, várakozva hogy a busz megálljon. A sofőr aggódóan néz feléjük, mintha még sóhajtana is, közben a busz beáll a megállóba, és mielőtt az ajtó nyílna, a felül álló nagy gyerek minden előzmény nélkül lazán hatalmasat hány az alatta levő anyjára és a karonüllő kistestvérére.A hányadék lassan csurog lefelé, rá az alsó lépcsőn álló gyerekre, fejére, vállára, és le a földre. Én megbabonázva figyelem, mintha az idő megállt volna, és ebben a hányásban öszpontosulna az utóbbi események minden történése, mert így is van, az idegrendszer a fontos eseményeket mozgóképszerűen kockákra bontva tálalja felénk, és én most ebben az "élményben" részesültem.Számomra a jelenség élményszerű, az idő "kitágulása" ősi reflex, az agy védekezése az események időbeni megnyújtására, a döntő pillanat elodázására, hogy gyors döntéssel védekezni tudjunk. A sofőrnek nincs ennyi humorérzéke, rezignáltan csak ennyit mond: m á r m e g i n t ?
Fogja a lapátot, a seprőt, a felmosórongyot és rutinszerűen megy feltakarítani a hányadékot..........
Már izgatott, türelmetlen vagyok, indulni kellene hogy reggel nyolcra beérjek a munkahelyemre, az asszony kényelmesen búcsúzkodik, a szüleitől, a gyerekek fáradtak, kedvetlenek, úgy mozognak mint az ólom katonák, tudom hiába is bíztatgatnám Őket, nem értenék a sietségemet. Teta a nagymama tüsténkedik a konyhában, útravalót csomagol erre az egyórai útra, majd a nagyobbiknak tejet melegít, kakaót készít, mert a gyerek "szereti" Mondom, Teta ne haragudj, de nem kellene megitatni kakaóval, mert eddig minden egyes alkalommal hányt az úton, félve mondom, mert nem akarom megsérteni ezt a drága asszonyt, a nagymamát, az anyósomat, aki annyira szereti ezeket az én verebeimet.De Teta mindenre talál magyarázatot: Majd csak éppen langyosra melegítem, ne legyen meleg, kell hogy legyen valami a kicsi gyomrában az életemnek, mondja Teta szeretettel, és ezt nem lehet visszautasítani, amit aztán hallgatásommal is megerősítek. Végre elindulunk.A kicsi gyorsan bekapja a szájába az ujját mögöttem a bal sarokba húzódik, és hallom kicsi halk nyugodt lélegzését,,, elaludt gondolom.A nagyobbik az anyja mögötti háttámlára teszi mindkét alkarját, csöndben áll, mereven előre tekintve nézi az utat, nem szólal meg. Az anyjuk is elaludt szokás szerint pár percen belül.Iregszemcse - Tamási között kezdtem el kicsit aggódni, mintha a gyerek arca szűrkébb lenne.Aztán egy perc múlva minden jelzés nélkül a nagyobbik hangtalanul az anyja nyakába hányt. Megálltam, az anyjuk kiszállt, letörölte magáról a hányadékot, kinyitotta a hátsó ajtót, megtörölte a gyerek arcát, megsímogatta a fejét, és azt mondta: semmi baj kicsim, nemsokára haza érünk. A kicsi is felébredt, nyűgösen kérdezte, mi volt ez apa? Azt mondtam, semmi baj kicsim, nemsokára haza érünk. Megnyugodva vette be ismét a cupáját a szájába és húzódott vissza az előző kis kuckójába.Micsoda egy hányós vidék ez mondtam alig hallhatóan, halkan rezignáltan a bajszom alatt.