Majdnem leköpték Kocsort. A bolt ajtajában álló személyzet volt az. Egy testesedő harmincas nő / asszony (lány kevésbé valószínű). Így támogassa az ember a hazai kis- és középvállalkozásokat!
Kacagtató inger piszkálhatta meg hörgőit, és menten kidobta a finom, reggeli kávét az aszfaltra. Nem sugárban hányt ő, hanem egyenletesen porlasztva szórt be tisztes járdafelületet.
Felindultan szeretett volna visszanézni a Blokker, de azt kellett látnia, hogy hasát fogva görnyed merénylője a kirakat előtt, és hasonló tünetekkel küzd odabenn a kolléganő, aki a pult mögött áll. Mer' ő ott az eladó.
Átragadt hát Kocsorra is a felhőtlen jókedv, amire - valljuk be -, különösen így monszun idején, nagy szüksége volt. Erzsi nénire gondolt a második béből, akinek tejfőlszőke haja volt, és olyan huszonöt körüli asszony / nő lehetett. A lány legalábbis kizárt, mert benne volt a -né a nevében.
Erzsi néni egyszer tanév közben elment két hétre továbbképzésre, és ezzel nagy szomorúságot okozott a gyerekeknek. Cserébe viszont, amikor megjött, megtanította nekik a Venceremost. Meg még egy másik dalt is, amelyben azt kellett tapsolni, hogy ha jó a kedved, üsd a tenyered!
Ez a rigmus jutott most váratlanul eszébe, Suhannak az évek -gondolta -, minden átalakul. A tanító néni talán már nyugdíjban, de az életöröm, bár kicsit másképp fogalmazzák, ma is aktuális még.
Ha köztünk vagy és jó a kedved, másoknak is mutasd ezt meg! Ha jó a kedved, köpj egy jó nagyot!