Legszebb éveiben gyermek volt még Kocsor, amikor a szívatás szó durva káromkodásnak számított. Annyira, hogy tömegkommunikációban például elő nem fordulhatott volna.
Pontosan emlékszik, túl volt már a kies Adyligeten, azon a másfél évnyi üdülésen, amikor a Hét egyik adásában afféle jópofa katonai szlengként törte át a nyilvánosság kapuját az orális szex.
Előtte is született már talányos sláger a szívatóval induló autóról, de teljesen hétköznapivá a reklámszakma tette a témát. Egy országból szakadt fel boldogan a szexuális gátlás, midőn jégkrémet kezdett szopogatni egy démon az óriásplakáton.
Reklám és társadalom, két egymást kölcsönösen spannoló közeg. Nem nagyon tudni, mi lett volna kulturális életünkkel, ha 90 után nem szabadul ránk ez a színes, izgalmas kavalkád. Szerencsére, ma már válogatás nélkül zabálhatjuk a szellemesebbnél szellemesebb hirdetéseket, van miből épülnie a személyiségnek.
Erzsébeten állt megállóban a Blokker, nem a Szabadság-hegyen várta a nyolcast, és nem is a Zöldmáli lejtőn vizslatta a konzulok kertjeit. Színes a BKV világa, változatos a táj. Csak a várakozás állandó Rákospalotától Budaörsig, Soroksártól Hűvösvölgyig.
Okos dizájnőr tőgyet rajzolt alkoholista fiú hasára, és ezt tette ki az ablakba. Oda a megálló forgattyús, megvilágítós táblájára, hogy eladjon valami telefont. Virított az esti fény a sötétedő ég alatt, a fiatal pár meg csak állt.
Hevert körülöttük megannyi csikk, szilánk és állatürülék, de ők csak tátották szájukat a biológiai csoda láttán. Még a külvárosi tömegközlekedés turbulenciája se zökkentette ki őket.
A lány reagált gyorsabban az új élethelyzetre. Fél térdre ereszkedett, és nyelve segítségével próbált közvetlen kapcsolatba kerülni a reklám varázslatos világával. Mérsékelt háborodás jött le barátja mosolyából. Simogattak szavai, melyekkel mellé bújt a kedvesnek. Ruha nélkül, szégyellősen, mint a bánat.
„Leszoptad? Akkorát kapsz tőlem mindjárt, hogy…”
Csók, függöny.
