Megvirradt, és Kocsor elindult, hogy kalácsot vásároljon. Fonott kalácsot a Buci Pékség Havanna telepi kirendeltségében, mert oda járt ő rendszeresen pékáruért.
Nem volt tízpontos a hely, több kifogás is megfogalmazódott fejében, midőn a sorban állt napfényes délelőttökön. Az értékesítők stílusa távol állt a kedvestől, és ez csak akkor változott valamelyest, amikor már felismerték Kocsor ábrázatát.
Áruszállítás idején szabályosan leállt az üzem. Leparkolt a kis teherautó, és a sofőr nekiállt szép lassan szöszmötölni. Nagyjából, mint a tetű. A lányok közben információt cseréltek vele, a kismamák sora meg már a szomszéd bódéig ért.
Azzal csitította magát a fogyasztó, hogy nem kell mindig rohanni. Modern világunk részecskegyorsítójában nem árt néha megpihenni. A termékek pedig, a kalácsok, a kiflik a kenyerek nagyon is ott voltak a szeren. Megérte várni rájuk, és azért mégis csak egy hazai kis- és középvállalkozásról volt szó.
Elindult tehát a blokker, és a ház előtt rögtön átkelt a zebrán. Ez volt a nap első mérkőzése (fight). Vajon sikerül-e rákényszeríteni az autóst, hogy megálljon a gyalogátkelő előtt? Mindig központi kérdés ez, hisz – ahogy azt elhíresült blokkjában is megírta – már a szándék is elsőbbséget élvez.
Ezen a napon a multinacionális kereskedelmi vállalat gyűlöletes buszával hozta össze a sorsolás. A busszal, amely ingyen, mégis brutális extraprofittal fuvarozza a kedves vásárlókat a városszéli lerakatba, két megállóra azonban már nem veszi fel az embert, csak a bevásárló turizmus lebeg hatalmas gombszemei előtt.
Virított oldalt az üzletlánc neve, és a vezető szerencsére tisztában volt vele, hogy nem elég önmagát adni, a céget is képviseli. Taposott a fékre, és Kocsor méltóságteljes gyalogosként vonult át a frissen festett zebrán.
A multinacionális kereskedelmi vállalat busza mindig akkor jön, amikor a BKV nem. Most azonban kivételesen nem ez történt, egymás kerekeit taposták a gépek. Így aztán út túloldalán a blokker egyenes vonalú egyenletes mozgással fel is szállhatott a menetrend szerinti járatra, hogy egy megállóval később immár a Buci Pékség előtt keresztezhesse újra a főútvonalat.
Taxi Manci dudál, Gyalog Böske megáll. Így szólt egykor a sláger a női taxisofőrökről. Mára kissé megváltozott társadalmunk. Ha Kocsor odaér a zebrához, akkor bizony még a férfi vezetők is megállnak. Kétszer is, ha kell!
Két perc, és egy kilométer elteltével ismét tisztelegni kényszerült a plázabusz a fogyasztó és a gyakorta semmibe vett közlekedésrendészeti szabály előtt. Saluda al campeon! Ettől erősödik a gyalogos öntudata.
Baktatott hazafelé Kocsor a fonott kaláccsal hóna alatt, és összefutott szájában a nyál. Az Alföldi vajra gondolt meg a legkiválóbb kínai teára, miközben értékelte a két összecsapást a bulvársajtó munkatársainak.
„No, igen… teából kínait iszom. De ebben a műfajban elég nehéz magyar terméket találni. Így legalább tiszta forrás. És összességében én úgy gondolom, a mai reggelen azért jól odabasztunk a multiknak.”