Elindult a Vértes Volán a Liponya dűlőre, és egy nő rögtön behelyezkedett a vezető mellé. Szemmel láthatóan ismerős volt, és hosszabb dumcsira készültek, enyhítendő a kormányzás monotóniáját.
A hátsó ablak alatt lévő négy széken már hánykolódott is az utazóközönség. Jobbra-balra dőltek, mintha valami lélekvesztőben ülnének a viharos tengeren. Le-föl dobálta őket a csapágyas lengéscsillapító, tulajdonképpen leképezte mindennapjaikat az utazás. Talán épp ezért választották a hátsó ülést.
Sikeres életmódváltását követően Kocsor békésebben tengetett, középen foglalt hát helyet. Nem voltak nagy tervei erre a harmincnyolc kilométerre. Megigazította fenekét a fotelben, középső ujjával nyomogatta kicsit alul a támlaszabályozót, és közben gondosan bepárnázta agyát a szendergés előtt.
De akkor hirtelen hatás alá került. Egy apró flash villanyozta fel a neuronokat. Ahogy körbepásztázott tekintete, hogy felmérje a buszbelsőt, észrevétlenül ott maradt egy kép a tudatában.
Nem is annyira benne, mint inkább alatta. Befészkelte magát, és eluralta gondolatait. Nem hagyta nyugodni, mint az egykockányi popcorn, amit elrejtenek a filmben, hogy aztán a kilépő néző a katarzistól begőzölve menten az árus felé vegye az irányt.
A régről ismert formáról volt szó, amit a reálszférából érkezők gömbhöz szoktak hasonlítani, a Kocsor féle-bölcsészek viszont inkább almához, körtéhez, meg ilyenekhez. Igazából semmit nem mondanak ezek a párhuzamok. Nem adják vissza az anyag képlékenységét, puhás keménységét, jellegzetes. máshoz nem fogható rugózását.
Sokféleségében egységes ez az alakzat. Szánkat tátjuk, kezünkkel próbáljuk finoman kitapintani. Rajongva keressük a csodálat szavait, és nem tudunk betelni a varázzsal. Olyan ez, mint a gömböc, de az egyszerűség kedvéért nevezzük inkább MELLNEK.
A sofőr felett, a beltéri visszapillantóban vonzotta a tekintet. Éppen a legtökéletesebb szögbe helyezkedett a blokker. Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, vett magára felsőruházatot a nő, de sok jelentősége nem volt. A kiváló operatőri munkára még Zsigmond Vilmos is csak csettintett volna. Felső kameraállásból teljes pompájában mutatkozott a beszélgetőpartner.
Nem részletezi Kocsor az esztétikai élményt, annál sokkal többet rejt magában az eset. Régóta szúrta már szemét az a tükörrendszer, amely segítségével a járatok vezetői uralkodnak. Közlekedésbiztonság felkiáltással kontroll alatt tartják az utasok minden rezdülését.
Többször elgondolkodott, vajon látja-e a sofőr, ahogy a fejtámla huzatja alá rejti a menetjegyet, látja-e, ha fiatal párok egymást tapizzák, vagy - ád ábszurdum – valaki az ülés alatt maszturbál.
Revánsot érzett belül. A kiszolgáltatott utazóközönség most elegánsan vágott vissza. Úgy hogy közben a hatalom saját, nagy műgonddal kiépített apparátusát használta. Mindig jól fogalmazza meg a rock’n roll a modern világot. A kamerák, a város minden pontján rólam ontják a képeket, de azért jobb, ha tudjátok, a magunk módján mi is figyeltetünk.
