Beton és mell
2009-04-18
Amikor beléptek a helyre, Kocsor úgy érezte, mindjárt felharapja a betont, és frissen kezelt gyökereivel végigtépi azt egész a bárpultig. Éjfél alig múlt, korai volt még az est. Lassan kezdett pattogni a hangulat a fekete aszfalton.
A Szír ötlete volt, hogy jöjjenek át a Veremből ide a Betonba, de a lányok nem voltak sehol. Ugyan egy szóval nem ígérte, hogy lesznek lányok, mégis ezt sejtette az egész szituáció, hisz minek is hagyná ott az ember a jól bejáratott balkáni diszkót ezért az arctalan arculatért.
Ha puritánnak neveznénk ezt az autóműhelyből kialakított szobabelsőt, a XVI. századi Britanniában bizton sokan felemlegetnének néhány fölmenőt. A sötétszürke aszfaltpadló azonban ettől még remekül kontrasztált a gányolt fehér fallal.
A sár helyett van nekünk ez a beton… meg aszfalt, meg bitumen... meg minden, amit önteni lehet. Ezzel próbálunk kimászni a provinciából. Annyira eluntuk mára a pocsolyást, a langyban tapicskolást, hogy nincs kedvünk szöszmötölni. Nem kérünk a kis lépések politikájából, nem illesztgetünk egymáshoz apró kockaköveket sorba. Inkább leöntünk mindent áthatolhatatlanul.
Ilyen a mi cezúránk, így lesz nekünk burok a burkolatból. Aztán, ha rohadni kezd a felszín alatt, legfeljebb majd felverjük a krampáccsal. Addig meg fekete táblán fehér kréta hirdeti hatalmas betűkkel az árszínvonalat. Nem árt, ha tompult aggyal is látja a kedves vendég, legalább nem lesz nézeteltérés a kasszánál.
Báng! Báng! Szólt a hang a DJ pultból. Ismerős volt az effekt régről. Józsi használta mindig nagy átéléssel, teljes orgánummal, ha dániai utazását foglalta össze dióhéjban (értsd ez alatt egy teljes jégkorongmérkőzés intervállumát).
Báng! Báng! Ezt mondja a komp, ha nekiütközik egy jégtáblának. Báng! Báng! Ezt hallotta most Kocsor is minduntalan. Zene szólt, de azt azért szerencsére senki nem mondta, hogy ez a rock’n roll.
„Van egy Fat Boy Slim szám, amit ismerek, csak már nem emlékszem rá.” Ordította a Szírnek, amikor végre valami dallamot vélt felfedezni, de esély nem volt rá, hogy az bármit is megértsen a kakofóniában. Meg aztán ez nem is kifejtős kérdés volt. Nem volt idő esszézni, mert már nyergelt is az agy a következő témára.
Azon tűnődött három másodperc erejéig, mennyire általánossá vált a női szakaszon a borotvált hónalj. Negyedszázada, az ébredés éveiben kifejezetten idegesítette az ilyen irányú epilálás, most meg nagyon nem örült volna, ha a szomszéd asztalnál karmozdulatokat végző kislány hajlatán megtört volna a jeges neonfény.
Nem annyira jeges, mint inkább apátikus volt a borzongás, ami elfogta. Belégondolt, hogy néhány éve a Kávé Rádió műsorvezetője élő adásban jelentette be, hogy ő bizony Ott is borotvázza magát, merthogy az milyen egészséges. Közben kéjesen ügyelt, nehogy kiejtse száján a Fasz szót. Másfél órán át sikamlott a témán, mint a thai masszőrlány szappanozott teste.
Mi lesz így a világból? Tűnődött Kocsor rohamléptekkel az impulzusok közt. Itt lányok és fiúk együtt járnak vécére! Az egyik áll a piszoárnál a másik meg elszív egy cigit közben. Így fülled manapság az erotika a betonon.
Egyébként a hónalj szabaddá tételét szolgáló fej feletti karmozdulatok nem jelentettek újdonságot neki. A hozzájuk tartozó by the way frizuraigazítással együtt szerves részét képezik a transzatlanti mozgáskultúrának. Felemelik, izmosítják a mellet, és még pillangóúszás sem kell hozzá.
Olyan ez, mint amikor a kedves boldogan sóhajt melletted, és elégedetten hanyatt dől a hideg lepedőn. Csak itt kicsit gyorsabban zajlik a dolog, hisz hamar ürül a szervezet, folyvást cserélődnek a képek.
Ein toller Strip von Piroschka aus Ungarn!” Mondta erre a nyolcvanas években Hugo Egon Balder a Tutti Fruttiban. És valóban, Piroschka mellei bizton elszálltak volna melegebbre, ha nem lettek volna szerves részei a zene ritmusára vadul rángatózó felsőtestnek. Így azonban csak rugóztak, rugóztak, mint valami vízágy.
Egyre inkább rugózott a sűrűsödő tömeg is a klubban, és Kocsornak kezdett tele lenni a feje. Táncoltak. Ki állva a betonon, ki ülve a szikár kerti széken. Elég kötetlenek voltak a lépéskombinációk, a felsőtestbe vitték a mozgást.
A lányok szívszaggatóan dobálták mellkasukat, hisztérikusan üvöltött testük. Úgy érezték, most aztán Kitáncolják a lelküket, taccsra teszik, ami bennük van. A pasik meg közben folyamatosan nyeszeteltek. Ütőeret, idegpályát, mindent, amire karjuk éles kései rátaláltak.
Báng! Báng! Csak ütötte a kalapács a vasbetonná keményedett agyat. „Azt hiszem, teljes az élmény, mehetünk.” Mondta Kocsor, és a többiek, magától értetődő természetességgel szedelőzködni kezdtek, bár egyetlen hangot nem értettek a javaslatból.
„Megpróbálom feldolgozni.” Mondta a Szírnek az ajtón túl, a bejárat előtt, kihasználva az utca csendjét. Azzal kezet ráztak, és elindultak. A Szír balra, ő meg Kalásszal jobbra a Deák tér felé.
„Σ Látja, Kalász? Egykor eper és vér, mára beton és mell.” Hangzott az első gyorsértékelés. A többire még aludni kellett egyet.
A Sus-Mus bár előtt még odatapasztották homlokukat a kirakat foncsorára. Itt csendesebb volt a pezsgés, és melltartók emelték a hangulatot. Retró műsor ment, ritmusra hullámzott a szombat esti láz a linóleumon. Vékony hangok ordítva dúdolták a dalt:
Kétszázhúsz felett észre sem veszed,
És elhagyod a valóságot.
Kétszázhúsz felett több már nem lehet,
A kerékbe zárt magányból.
Kétszázhúsz felett ment a tánc, neki mégis borzasztó lassú volt.
