December közepe a céges bulik ideje. Tegnap Kocsor is ilyen volt. Jóllakott, és két mélyen szántó beszélgetést is folytatott. Többre nem jutott idő, viszont próbálta memorizálni a további harminc arcot is.
Hét évvel ezelőtt, amikor csatlakozott ehhez a nyelviskolához, abból állt a karácsonyi buli, hogy csinos kolléganője majszolás és némi alkoholfogyasztás közben mindenkiről elmondta, hogy kicsoda.
Tegnap Kocsor volt az egyik legrégebbi munkatárs az összegyűltek közt, (másik) csinos kolléganőjének azonban – még mielőtt feltehette volna a kötelező „Hogy vagy, kedves János?” kérdést - tízperces bemutatást kellett tartania. Meg is jegyezte a végén: Kedves János, ők már tavaly is itt voltak. Hát, ilyen műfaj ez a nyelviskolásdi.
Ennek tükrében a nap gondolata Feritől hangzott el, akitől egyébként sem idegen a szellemeskedés. Búcsúzáskor a következő remekbeszabott mondattal foglalta össze a céges bulik hangulatát:
„Örülök, hogy majdnem megismertelek.”
