Huncutak ezek a termékfejlesztők, gyártók, marketingesek. Állandóan azt lesik, mi jót tehetnének az emberiséggel. A mindenféle blokkerek meg közben csak a szájukat húzzák, meg cinkelik őket.
2009 egyik legnagyobb reklámpiaci revelációja egy fényképezőgép volt. Digitális természetesen (Ki az az őrült, aki még fixírt lötyögtet?), de az igazi durranást a spot végén sütötte el Geszti Péter. Csak úgy hanyagul odavetette, hogy tartósan szöget üssön a néző fejében: Mosolyfelismerő funkcióval!
Kocsor számára azért mindig is ingoványos terep marad ez számítástechnika. Kissé tanácstalan volt, amikor először hallotta a szót. Lehet, hogy már rég ismernie kellene? Mindenesetre rabul ejtette a fogalom, és minden, ami mögötte van. Mindig is élvezte ő, ha a modernizáció és a hülyeség kézen fogva járnak. Szép csendben mosolygott rajta. Csak befelé, nehogy felismerjék.
Nem volt cseppnyi kétsége sem, hogy ezt a terméket a magyar piacra találták ki. A multicégek legjobb Budapestre delegált fejlesztőmérnökei egyik délután ellöktek maguktól minden fórumot, csetet meg szkájpot, és brainstormingra gyűltek a white board köré. Fogas volt a kérdés, kellett hozzá háromnapi hideg élelem, de legalább egy non stop pizzéria a közelben.
Az izgatta az agyukat, hogy milyen szoftver tudná (természetesen a megfelelő hardvertámogatással) felismerni, ha valahol valamelyik magyar elmosolyodik. Mert van ilyen! Ők tudták, hisz a hónapok, évek alatt kiismerték itt magukat. Végigjártak mindent Soprontól Borsodig, Kőbányától Pécsig, és ha nem is sűrűn, de láttak már széthúzódni szájakat. Csak az újonnan érkezők nem akarták sehogy sem elhinni, hogy a helyi arcokban is megvannak az ehhez szükséges izmok.
Nekifeszültek. Klimpíroztak valamit a kláviatúrán, majd gondolkodóba estek. Megint klímpíroztak, és megint gondolkodóba estek. Átkiabáltak a szomszéd asztalhoz, vízért mentek a WC-re, pizzát hozattak. Verték a gépet és káromkodtak. Kávét ittak, kimásztak a tetőre, és elnyomtak egy spanglit.
Nappallá tették az éjt, csupán azért, mert tudatában voltak hivatásuknak. A fejlesztést tesztelés követte. Már kevesebbet klimpíroztak, viszont többet egyeztettek. Megbeszélés jött megbeszélés után, tombolt a csapatmunka. Újabb vizek és újabb pizzák, újabb spanglik és újabb káromkodások, de végül a parancsnok azt mondta: Azt hiszem, ez így jó lesz.
Aztán a következő három hétben még vagy tízszer elmondta ugyanezt. A gyártás, a marketing, az értékesítés már türelmetlenül verték az asztalt. Nem pillanatnyi, légből kapott ihlet hozott azonban talmi sikert, hónapokon keresztül mindenki a maga posztján odatett egy kicsit, így állt össze a kép.
Nem is maradt el az eredmény, rövid idő alatt Japántól Amerikáig szinte mindenütt piacvezető lett a kütyü. Csak valahogy épp itt, ezen a lángoktól ölelt kis piacon nem szöktek az égbe az eladási mutatók. Hiába volt a vérprofi kampány, úgy fest, ide nem hat már semmiféle szer.
Átitatva karácsonyi hangulattal Kocsor is úgy érzi, hogy a maga posztján neki is meg kell támogatnia a mosolykeresést. Kedves nézőink, magyarok, férfiak és asszonyok! Még nem késő! Tessék gyorsan tolni egy emailt a Jézuskának, és berendelni egy ilyen mosolyfelismerő funkciót! Higgyék el, ránk fér.