Zavartan habog egy ország Közép-Európában. Szélesre tárja karjait, de ezzel nem a messze földön híres toleranciáját szeretné jelezni, csupán tanácstalanságát. Mi van? Most mi van? Egyre csak ezt kérdezgeti mindenki, de válasz nem jön sehonnan.
A modern tömegkommunikáció korában nem lehet kérdés, hogy a médiaszereplők magatartása nagyon komoly hatással van a befogadókra. Láthatatlan, érzékelhetetlen fuvallat a hülyeség szelleme. Néha bizony kétségbe ejtő, ahogy magáévá tesz a köz akár egy félmondatot is.
Technikai málör folytán a Kossuth Rádió kapcsolt be egyik reggel ébresztő funkcióban Kocsornál. Épp Baló György tartott napindító értekezletet az országnak, és a nyomaték kedvéért rögtön köszönésből egész sorozatot eresztett a frissen ébredőkbe.
„Jó reggelt! Viszontlátásra! Jó munkát!”
Ezt a mondatfüzért hallotta meg először Kocsor, ez űzte el pillanat leforgása alatt a fél hatos álmot. Hála jól sikerült életmódváltásának, két lábbal áll a blokker a földön, és nem rogyasztja meg az ilyen ébredés.
Mások legalább negyedórát ültek volna az ágy szélén, kockára téve a pontos indulást is, és csak azt kérdezgették volna maguktól: Most akkor mi van? Ő azonban egy rutinos mosollyal lépett túl a szerda elnevezésű akadályverseny első állomásán, hogy aztán később nyugodt körülmények közt, szociálpszichológusi erényeket csillogtatva próbálja értelmezni a helyzetet.
Nyilvánvalóan improvizált a szpíker, ösztöneire hagyatkozott. A random pedig társadalmi státuszát mérlegelte, és ez alapján hívott le személyre szabott megoldásokat a merev lemezről.
Nehéz helyzetben vannak napjainkban az újságírók. Olyan fél évvel a választások előtt megkezdődött a helyezkedés a szakmában. Műsorok süllyednek el, sztárok váltanak profilt. Kegyencek mennek, más kegyencek meg jönnek helyükre, hogy ágyazzanak az új hatalomnak.
Sosem volt felhőtlen az alkotói légkör ebben a szférában, de most aztán végkép tapintható a feszültség. Ez azonban csak burkolt formában jut el a közönséghez. Aljasan lappang, tudat alatt támad, mint a legprofibb kampánystratégák üzenetei. Csakhogy itt szó nincs koncepcióról, tudatosságról!
Baló a rendszerváltás éveiben befutotta azt a karriert, amit magyar újságíró befuthat. Nem túl fényes pályaív ez, de azért több mint biztos az egzisztencia, amit teremt. Ő lett a baloldali zenekar egyik legfelkapottabb szólistája, miközben hitvese a szélsőjobb listavezetőjeként tündököl.
Tele van a mi közéletünk ellentmondásokkal, nem könnyű ebben a zűrzavarban lereagálni a sodrást. Embert próbáló feladat, ami megviseli még a rutinos közszereplőt is. Nem csoda hát, hogy nem talál szavakat, ha jön a reggel.
Igen nehéz megmondani, miképp kellett volna megszólalnia Baló Györgynek ebben a komoly konfliktushelyzetben. Kocsor maga is hosszan gondolkodott rajta. Végül arra jutott, azt lett volna a leghelyesebb, ha úgy köszön, ahogy Hegyi Barbara szokott mostanában a négyes villamoson.
Ha az artikuláció nem is lett volna olyan szívet melengető, azért talán sokan tapsoltak volna, ha számos pályatársával együtt végre egyszer azt mondja: Goodbye!
