Üdvözlök mindenkit Jehva 5772.évének kezdetén. Két hete léptük át az 5771.évet szerencsésen.Noha lelkendezésre sok okunk nincs, mert közeledik az idő amikor mindenki megméretik, és érdemei szerint történik a Kinyilatkoztatás, azaz az Apocalypsis János:Jelenések könyve szerint.A zsidó időszámítás Salamon templomának lerombolását a Világ Isten általi teremtése - egyszerűen - Teremtés-és az Apocalypsis középidejének tartja.Azaz a kb. Hatezer éve Teremtett Világunk ugyancsak a vége felé jár. Ádám és Éva teremtése és Noé születése, azaz az Özönvíz óta 10 generatió telt el, Noé és Ábrahám között újabb 10 generatió.Hogy mennyire komoly a helyzet azt az időszámításuk is jelzi, ők semmiképpen sem követték sem a Julianusi, sem a Gregorián naptárt.De a zsidó nép bonyolult nép, az vesse rájuk az első követ( a megkövezés is az ő kivégzési módszerük volt, történetesen a házasságtörésen kapott asszonyt érintette) aki életében mindig következetes volt.Azt hiszem egyikünk sem hallott megkövezett férfiakról!Nem lehet rájuk fogni hogy nagy lépéseket tettek volna a női egyenjogúságért.Most a közelgő Hallowan ünnepe - nem tudom miért nem lehet ezt halottak napjának és Minden szenteknek nevezni szép magyarosan, ahogy még pár éve tettük -során stylszerű halálról, elmúlásról beszélni, mivel hogy a zsidók is felosztották az időt, az ezer évig megbilincselt sárkány, majd a láncaitól megszabadított sárkány,és Góg és Magóg hada az angyalok ellen, az angyalok győzelmével, és az azt követő végső elszámolás idejére.A kis elszámolás lejátszódik már a halálunk első órájában, a végső majd a Kinyilatkoztatás után.Így megy ez. Most így végezetül csak annyit kívánok, a közelgő Sors csapás előtt jusson eszébe mindenkinek az ősi indián mondás: Jó nap ez a mai a halálra.

Késő délután van,olyan igazi kánikula. A vasbeton panelházak "bunkerei" ontják a hőséget,és a tízemeletesek forró katlanjaiból a haza érkezők kiengedik az egész nap a füllesztő melegben kényszerűen tartózkodó házi kedvenceket, zömében kutyákat. Azok rohannak le a lépcsőházba, onnan ki a szabadba, mely ugyan némi felüdülést hoz csak, lévén odakint is igen nagy a meleg.Többnyire póráz nélkül érkeznek le az utcára, mert türelmetlenek, és a gazdiknak nincs idejük a nyakörvre csatolni a pórázt,vagy nem is akarják, és a kutyáknak is sokkal jobb így.A kutyák szinte mindig ugatás nélkül érkeznek a járda melletti kis zöld területre, és azonnal keresnek egy fát, ahova odaspriccenthetnek, amúgy igazi kutya szokás szerint.Érdekes hogy ez az ösztön melyik a vadon élő összes többi ragadozó állatra jellemző, a táplálkozási terület megjelölését, annak védelmét,és a párzás üzenetét hordozza, amit nevezhetnénk úgy is hogy gondoskodás a következő generatióról,vagyis megelőző védelem a faj fenntartása, szaporodása érdekében.A mai vadállatoknál ez természetes, van logicája,túlélési technika. de a háziállataink -főleg az emeletes házak lakásaiban - készen kapják a táplálékot, lakhelyüket, védelmüket semmi sem veszélyezteti, szaporodásukat pedig az ember mesterségesen tudja korlátozni.A kutyák háziasítása egyesek szerint kb.nyolcvanezer évvel ezelőtt történt,az ösztön pedig még mindig él, mert kialakulása több millió évvel ezelőtt történt, a farkasként élő kutyákban, és élni is fog még sok-sok évezredeken keresztül, mert a geneticai kód törlése, megváltoztatása, megváltozása a környezet hatása alapján,lassan, fokozatosan vagy mutatiókkal igen hosszú időt vesz igénybe.De a házi kedvencek igencsak nem törődnek ezzel, helyettük a kutyatartók gondolkodnak, ámbár néha jobban szeretném ha a kutyák gondolkodnának a gazdik helyett, és ne fordítva legyen.Gyalogtúrám itt vezet el a tízemeletesek mellett, némelyik kutyát vagy a gazdáját is ismerem. Jön Évike, aki nagyon kedves asszony. Két teljesen egyforma kutyát tart pórázon, tömzsi, de alacsony kutyák, rövid fehér szőrük van,, mindegyiken a testükön lábaik között átvezetett szíjakkal, melyeket egy a hátukon végig haladó szíj tart össze. Rövid nyakukra tudniillik nem lehet szíjat kötni. Arcuk benyomott, és gonoszságot kölcsönöz nekik, de nem azok, békés, jámbor kis állatkák.Feltűnt hogy pár hónappal ezelőtt csak egy volt belőlük.Mondom Évikének hogy megellett a kutyátok? Dehoooogyiiiis, mondja Évike, mert ének szakos volt az iskolában, és kicsit éneklő stylusban beszél, nem ellhetett meg, mert kankutya! Ja, mondom, clónoztattátok? Kérdem kicsit kötekedve, mert Évike szép és kedves teremtés, és szeretek vele beszélgetni. Ugyanmááár, dehhhhhooooogyiiiiis mondja énekelve, úgy találtuk az utcán.Mondom Neki, hasonlít a Zorbára - Zorba a tenisz pálya gondnoka - nos ebben egyet értünk, mert Évike szerint is.Tovább megyek, jön vagy gurul, nem tudom megítélni egy göndör fekete szőr gombolyag, nem tudom hogy directbe, vagy rückwerzbe van-e kapcsolva, csak akkor látom hogy direcetben volt, amikor kis piros nyelvét kidugja ez a kis, édes puli, és megnyalja a lábamat.Aztán jön a hatlábra készült Columbo kutya, fülei a földet söprik, tisztítják az utat.Azonnal ötletelek, milyen jó volna otthon nálam takarításkor portörlőnek, talán még porszívózni sem kellene, de az ötletet gyorsan elvetem,mert közben másvalami köti le a figyelmemet. Egy igen magas vékony srác.... aha talán az egyik spagettis srác néz rám barátságosan, mintha ismernénk egymást, majd a következő pillanatban majdnem hanyatt esem ijedtemben, mert a spagettis srác kezében póráz van, másik vége egy óriási dán dog nyakörvére kapcsolva. Az állat akkora hogy kinyújtott nyaka a fejét csaknem az arcom magasságába hozza, akár beszélgethetnénk is, ha nem szaladt volna ki minden gondolat a fejemből és ha a kutya beszélni tudna. A spagettis észrevette, mondta hogy nagyon szelíd jószág, nyugodtan simogassam csak meg a fejét, amit meg is tettem,könnyező szemében mélységes érdektelenséget, közönyt láttam, bezzeg a Greco ilyenkor már olyan örömmel nyugtázta szeretetemet, hogy minden porcikája szinte vitustáncot járt a hála és az öröm jeleként.Megkérdeztem hány kilós a kutyája, azt mondta 86, és büszkén tette hozzá 10 kg-mal nehezebb mint én.Aztán elváltunk a spagettissel egymástól. Szembe jött velem egy férfi két szép Huskyjét pórázon vezetve. Megdicsértem őket , és ő Amundsen expressnek hívta a kutyáit.Megjegyeztem hogy eléggé megcsappant számbelileg ez az express, amit ő is nyugtázott, és megkérdeztem hogy ő és az express az a hazatérőknek az előőrse é-? Egy darabig nem értette, majd rájött, alulról lassan emelte fel a fejét, mint a spanyol bikák, végignézett, tekintete elborult
a földet a lábaival kaparni kezdte, mint a spanyol bika, viadalokon a picador előtt, de a támadást nem vártam meg, tovább "táncoltam" előle mint Gene Kelly tette az "Ének az esőben"
Mentem tovább izzadva, kitartóan, de nagyon vigyázva, mert sok kis kutya szalad át az ember előtt. Pár hónapja történt,hogy egy ilyen kis őzike kutya kiszaladt az útra, póráz nem volt rajta, és egy futó edzését végző férfi futó lába alá került.Kikerülni már nem tudta.A kutyuska olyan hangot adott mint amikor egy 120 basszusos tangóharmonikát tíz méter magasról leejtünk a földre.Nagyon gyors volt ez a hang,és fájdalmas, olyan mintha hosszú ideig tartott volna, mintha Mado Robin, vagy Erna Sack legmagasabb super sopranója kezdte volna, végig az összes mezzon, alton, tenoron át, egészen Kóréh Endre pince mély basszusáig.És vége volt, de nem volt zenei színezete, nem volt benne más csak az elmúlás hangja, és vele együtt az állat is kimúlt.Útközben láttam amikor egy kutya kakált. Idős férfi üres tekintettel, megszokottan figyelte. Mondom neki szart a kutyája, először nem értette, majd ismétlésemre azt mondta: na és? Így. Mint Horn Gyula.Keményebben akartam figyelmeztetni, de láttam hogy a kezében egy Népszabadság van.....legyintettem, tovább mentem.
Gondolataimban felrémlett hogy pár óra múlva ez a temérdek kutya ott fog lakni az ötven négyzetméteren, "felelős" gazdájával ugyanabban a lakásban, egyforma körülmények között.Eszembe jutott az én drága Grecóm.Grecó az erdőben őzikékkel játszadozik, megzavarja őket, vaddisznókkal acsarkodik, egész nap járja az erdőt, a hegyet, mindenki szereti és ismeri a környéken, és ilyen környezetben az ösztönei még meg vannak, jobban mint a panel-kutyáknak, és még a vadászó ösztönei sem sorvadoznak..... azaz megmaradt egy kissé "szabad-vad"állatnak.Egy alkalommal - amikor a logisztika akadozása miatt - hosszabb ideje nem jutott táplálékhoz, egyszer csak megjelent szájában egy tyúkkal, melyet nyakánál fogva hozott, a tyúk eléggé lekopaszított volt. Egy másik alkalommal egy félig telt kutya tápszeres zsákot húzott a fogaival a ház elé, mert innovatív, felismerte - nyilván a szaglás-ízlelés során-hogy ez táplálék.Tehát őbenne még él a zsákmányszerzés ösztöne.Grecó emellett egy igen önérzetes kutya. Ha valami miatt megsértődik, odaáll a kertbe vezető ajtó elé, és mereven néz kifelé, amíg ki nem engedjük. Bemegy a piros palás, régi nagykabátokkal, irhabundával, pokrócokkal bélelt szép, nagy házába, lefekszik, de előretett első lábaira fektetett feje kifelé néz, és figyel bennünket compromisszumra készen, ha netán szólunk neki, azonnali erőteljes,. ütemes fark csóválással jelezze, hogy hajlandó a megbocsátásra.Greco, ha tudnád milyen jó dolgod van neked