Alapvető feladata a rockzenésznek, hogy azt a korszakot ábrázolja, amelyben él, és dalait írja. Első szempont ez mindig Kocsornál. Enélkül értelmét veszti az egész, enélkül nem rákendroll a rákendroll.
Ezeknek a társadalmi kórképeknek legnagyobb mestere Müller Péter (Sziámi), számos ilyen szerzemény kíséri pályafutását, most azonban mégsem az ő dalát mutatjuk be, hanem azt a Kispál és a Borz szerzeményt, amelyet a blokk hőskorában már rögtön az egyik első posztban idéztünk, és amely az egyik legjobb magyar dal, ami a rendszerváltás után született.
A kedves olvasónak viszont, ha gyereke húsz év múlva megkérdezi, milyen volt ez az ország a nullás (kétezres) években, semmi más dolga nem lesz, mint letölteni neki ezt a számot.
Nem mellékesen meg kell említeni, hogy ez a dal tulajdonképpen feldolgozás, persziflázs. A köztudatba először a Kaláka együttes Rigó Béla verséből írt „Nálatok laknak-e állatok?” című gyermekdala vonult be, de erre az átiratra talán még ők is csettintenének.
