Van akinek megadatik, vagy csak úgy hiszi, lehet látni hallani azt ami nem most történik, ami megtörtént,és azt is ami ezután meg fog történni. Részesei lehetünk valaminek ami nem ismer határokat, amikor a tér és idő egymástól elmozdulnak, a tér fellazul, egymásra tolódik, több dimenzióssá válik, és látszólag a természetes rendje a dolgoknak abszurdnak tűnik, a látható láthatatlanná, a láthatatlan pedig jupiter-fényes megvilágítást kap.Az idővel semmit sem tudunk tenni, erről már megelőzően beszéltem, az idő öröktől fogva van, de mi az idő, ami létezik végtelen kezdettől, nem tudjuk.Kilépni ki tudunk belőle, ennyi adatott meg a nagy törvények betekintésére az embernek.Semmi több. Majd ha Sámán születik... lesz..... egyszer... talán. De nem lesz.
Nekem megadatott egy icinyke-picinyke elmozdulás , a tér és idő elforgatása, egymásra csúsztatása során megfigyelni a d o l g o k a t.
........Fentről nézem, észlelem, látom, hallom, stb. ami történik.
Alattam, fölöttem, mellettem, és rajtam keresztül is emberek vonulnak át a damaszkuszi úton naponta százával keletről nyugatra, és nyugatról keletre , északról délre, délről északra tartván.Az átkelőhelyen egy férfi ül, előtte asztal, az asztalon papírok, és pénz, mindenféle pénz, görög drachma, régi zsidó talentum, mai shékel, római pénz, rajta Caesar képe, sertertius, de van ott lengyel zlotyi, angol font, svájci frank, euro, sőt még magyar forint, és régebbről pengő is.Egy újabb vándor érkezik, ismerős, mert Máté az evangelista és a Paulusból Paullá keresztelkedett Pál apostol régi ismerősök.Máté a vámszedő és Pál római módra üdvözlik egymást, Salve mondják, miközben jobb alkarjukkal átfogják egymás kezeit.Jézusról beszélgetnek, mint mindig. A távolban feltűnik két fáradtnak látszó alak, az egyik öreg, nehezen vonszolja magát a fáradságtól, a másik fiatal, ruganyosan lépdel, egy kicsit hátrébb, mint az idősebb, hogy látszódjon a subordinatió, de azért egymás mellett. Ők is beszélgetnek, a fiatal tisztelettel hallgatja az öregebbet, néha bólint, helyesel, de néha kétségeket fogalmaz meg. Az idősebb örül, mert éppen nagy vitában vannak.Ahogy közelebb kerülnek, látszik hogy mindkettőjükön kopottas tóga van, poros, elnyűtt darab, sarujukon minden lépésnél ki-be jár a por.Látszik rajtuk hogy hellének.Görögül köszönnek, Pál apostol ugyanúgy köszön vissza, mert Pál római állampolgár, de zsidónak született, és görög műveltséget szívott magába, ezért beszéli mind a három nyelvet.Pál felismeri az öreget, azt mondja, Te Socrates vagy, pedig nem kellene annak lenned, mert már vagy 350 éve meghaltál! Okosan szólottál mondja a Socratesnek nevezett, tényleg az vagyok, és ez itt mellettem Alkibiadesz a költő, fiatal barátom, akit talán ismeritek, ha Arisztotelesz munkáit olvastátok. A lakomában együtt szerepelünk.Már mindketten egy másik világban vagyunk, mi a Hádészról, Ti pedig pokolról és mennyországról beszéltek.Száz évente engedélyt kapunk hogy visszajöjjünk a Ti Világotokba, hogy vitáinkban fel tudjuk használni a legújabb ismereteket. Ahol mi vagyunk ott van mindenki aki erről a Földről eltávozott, függetlenül nemzetiségétől, fajtájától, vallásától. Azt is mondhatnám hogy ott egyenlőség van, de ez nem igaz, mert nem mindenki jöhet vissza.....meg kell ezért harcolni szellemiekben, mert nem igaz az amit mi hellén phylosophusok vallottunk, hogy aki meghal az bölccsé is válik, mert igaz hogy a bölcsesség csírái itt kezdődnek, de a folytatáshoz érdemek kellenek, szóval nem minden halottból lesz bölcs, de minden bölcs előbb vagy utóbb meghal, a ti vélekedések szerint.Nagyon érdekes vitáink vannak tudományról, vallás phylosophiáról, művészetekről! Pál megkérdezte vajon Socrates ismeri e Mózest, mire a görög azt mondja hogyne, szinte napi kapcsolatban vannak, de ő nem jöhetett vissza mert nem elég innovatív, vitái nem logicusak, nem ismeri a szofizmus szabályait, így érvelése silány, kibújni nem tud megszorított helyzetekből, ezért aztán rendre alul marad a görög vitatkozókkal szemben.Szűntelenűl csak kiválasztott népről beszél, amit mi phylosophusok nem értünk, mert a mi szemünkben mindenki egyenlő, nincs kiválasztott. Állandóan azzal jön hogy Egyiptomból hogy menekültek, és olyan hihetetlen dolgokat beszél, hogy ő egy pálcikával szétválasztotta a Vörös tengert, és azon keresztűl jött át Palesztinába több százezer ember.Ezen még Herodotosz is csak mosolygott, válaszra sem méltatta, pedig ő szaktekintély.Népének nagyságát kihangsúlyozva szólt egyszer Szolon is közbe, hogy ha olyan erősek vagytok, akkor hogy lehet hogy többször elfoglalták országaitokat, Júdeát, és Israelt, népét Babilóniába vitték 150 éves száműzetésbe. Hát az ilyenre kielégítő választ nem kaptunk. És beszélt valami megváltóról, aki keresztre feszítteti magát, hogy megváltsa vele az egész Világ bűneit, és arról hogy ez a Megváltó az egy igaz I s t e n fia. Nos itt nagyon felhördült mindenki, amikor azt mondta hogy csak egy isten van. mi kérdeztük hogy egy isten hogyan képes igazgatni annyi embert, hogy azért van nekünk több istenünk, mert mindenki a szakterületének megfelelően felelős az emberek normális élet viteléért, a társadalomra vonatkoztatott normatív előírások betartásáért.Úgy látom - mondta Socrates hogy hallgatásotok Mózes hadoválását helyesli, talán Ti is zsidók vagytok. Mire Pál azt mondja hogy mi keresztények vagyunk, és mi is hiszünk az egy igaz örök istenben aki egyszülött fiát küldte megváltani a Földre az egész emberiség bűneiért. Mi is hittünk az ember áldozatokban,mondta Socrates pl. Agamemnon is fel akarta áldozni Iphigeniát, hogy jó széllel menjenek Ithakából Trójába, de ma már a Világ megváltozott, és az istenek sem követelnek emberáldozatokat, sőt egyáltalán semmilyent sem, mert mondta Socrates Pál apostol fülébe.... mi már semmiben sem hiszünk csak önmagunkban, mert eljött az ember ideje, amikor akkora lesz mint isten, és akkor már nem lesz segítségre szüksége!Ezt a természettudósaink hangoztatják, akik orvosként boncolásokat végeznek, megismerik a materiát, vagy a szabadesés a gravitatió törvényét, mely véletlenül játszott Ikarosz és Daedalosz kezére, vagy az általatok Archimedes törvénye szerint ismert törvényt a folyadékba merülő testekről, ami szintén véletlenűl gondolkoztatta el Archimédeszt, amikoris Nagy Sándor átadta neki híres lovát Bucephaloszt, hogy érezze milyen jó érzés a lovaglás, de a ló érezvén hogy nem igazi gazdája, levetette a hátáról, pontosan egy mély pocsolyába, melyből a tudós annyi folyadékot szorított ki, amennyi elég volt neve híressé válásához.. De most mennünk kell, mert ránk esteledik, mondta Socrates. Nem tudjátok hol találunk pihenő helyet.? Pál mondta hogy a következő városban Festus a polgármester, ott alhatnak, csak hivatkozzanak őrá. Már indulni akartak amikor Máté kérte az út használati díjat. Ti mindenből pénzt csináltok, kérdezte Socrates.?Mózes is mindig pénzt kér ha interjut készítenek vele. Az ismételt kérésre Socrates azt mondta nekik nincs pénzük, még az utolsó gatyájukat is élelemre költötték, és széttárta tógáját - vele együtt ugyanezt tette Alkibiadesz is-Pál és Máté pedig megbotránkozva fordították félre fejüket a hatalmas csürdüngölők láttán.Elindultak, de Máté még utánuk szólt hogy visszafelé legyen pénzük mert akkor nem engedi át őket, és azt is jövendölte nekik hogy ha a fizetési kötelezettségeiket nem teljesítik, akkor úgy kétezer év múlva itt egy nagyon barátságtalan alak fog állni, akit IMF-nek hívnak, és az nemcsak a gatyájuktól szabadítja meg őket, hanem még az egész hellén szigetvilágot is elveszi tőlük! A két vándor ezt már nem is hallotta, a szél homokot szórt szemükbe-szájukba-fülükbe, csak fejüket csóválva haladtak tovább..... a végtelenbe.....a halhatatlanságba.