Néha gomoly, néha bárány, de óriási felhők közt járunk. Ködbe burkol minket az idő, és magunk sem találjuk helyünket az évek sűrűjében, csak emészt minket a vágy. Mindig máskor jó.
Ösztönösen veszi át gyermekünk a felnőttek szokásait. Addig rakódik egymásra a sok manír, míg teljesen el nem fedi az egyéniséget. Aztán, mire megvénül az ember, sóvárogva keresi önmagát.
Szőkítet, fiúsra vágott, ötvenes frizura érzelmektől fűtve értékeli a munkahelyi légkört. Délelőtt 11-kor, a legvadabb munkaidőben… a metrón.
„Kurva Kinga visszatarhálta tőlem a macit.”
Mai esettanulmányunkat a könyvből tanult liberalizmus magyarországi apostola Sickratman kommentálja. A népszerű rapper és fenegyerek Heltai Jenőt hívja segítségül:
„Én azt gondolom, akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.”