Kettős mérkőzéssel kezdődött Kocsornak a felkészülés az új szezonra. Könnyed kis felvezető összecsapásokról volt szó, amelyeknek azonban mindig különös presztízsük van. Gyalogos sosem veheti félvállról az oldalról érkező autójárművet. Tudta ezt jól, hisz korábban is volt már része ilyenben.
Van egy lerakata a rendőrségnek Belső-Angyalföldön, az egyik mellékutcában. Nem verik nagydobra, félig titkos a bázis, de aki rendszeresen arra jár, tudja, hogy legalább stohlandrási kaliberek tolják reggelente arrafelé a biciklit.
No meg a szolgálati autót. Udvarról kihajtó civil ruhás ütközött minap a kapu előtt a gyalogjárdán szabályosan közlekedő Blokkerrel. Nem ígért sok jót a randevú, hisz az ellenfél robusztus alkat volt, és védőfelszerelése is korszerű volt.
Erőszakos játékos hírében áll azonban Kocsor. Barátai tudják róla, ha kell, a falnak is nekimegy a győzelem érdekében. És a határozott fellépés ezúttal is sikert hozott. Ő került ki győztesen a párharcból. Emelt fővel sétált tovább a befékezett gépkocsi előtt.
Életre nevel azonban a sport. Nem volt sokáig idő ülni babérokon. Tíz méterrel odébb, az utcasarkon megint összejött a nagy páros, mint Gentile és Maradona 82-ben a Sarriaban, és a csata ezúttal is szikrákat ígért.
Önbizalommal telve vetette magát Kocsor az úttestre, a balra nagy ívben kanyarodó ellenfél azonban egy szabálytalan becsúszással elvitte előle a labdát. Hiába jött ő egyenesen, a játékvezető sípja néma maradt, így eldöntetlenül végződött ez a korai edzőmeccs. A találkozót követő sajtótájékoztatón a felháborodás és az önkritika keveredett az értékelésben:
„Nem vagyok elégedett. Azt még meg kell tanulnunk, hogyan lehet kikapcsolni a játékvezetői tévedéseket. Én magam sem szoktam ilyenekkel foglalkozni, de abban azért bízom, hogy a bajnokikon majd politikai háttértől függetlenül ugyanazok a szabályok lesznek érvényesek minden csapatra.”
