A legutóbbi kurzusváltás óta soha nem látott lendületet vett a kultúrharc. Jobb- és baloldali elit cefetül aprítja egymást megint, és nem bíznak semmit a véletlenre. Gondosan válogatnak az eszközökben is.
Divatszóvá lett az agymosás. Úton és útfélen panaszkodnak rá a jámbor médiafogyasztók. Pedig ha tudnák, mennyire túlhaladta az idő ezt az avitt módszert! Csere járja ma már! Akkor mehetünk csak biztosra a fasiszták/kommunisták ellen. Mi az nekünk, kivenni egy csipet, amikor ily nagy virtuózai vagyunk a paneleknek?
Ereje teljében van a huszonéves fiú a busz végében. Szaporázza a gondolatokat, mert megint a problémamegoldó képességét igénylik a hétköznapok. Nem öleli költősál nyakát, nem lóg bölcsészes szütyő az oldalán, legalább rendszergazdának mutatja magát.
„Ki kell cserélni. Az agya ázott be. A panel. Úgyhogy most már mindenre csipog.”
Úgy érezte Kocsor, hogy ha agymosásról van szó, nem kérhet fel mást szakértőnek, mint Szikszay Etust, aki a rendszerváltó években népszerű fenegyereke volt ennek a műfajnak. A kerámiaművésznő ezúttal is készséggel állt rendelkezésünkre:
„Közismert, hogy nálunk, a Magyar Televíziónál a Mézga Krisztának volt vizes az agya, de miattam is sokan betelefonáltak annak idején, hogy folyton csipogok. Szerencsére kitűnő rendezőnk, Horváth Ádám mindig tartotta a hátát.”
