Nénik nyomják a metrón. Mármint a szpícset. Körös-körül morcon bóbiskoló fiatalok. Ügyet se vetnek az asszonyokra, akik teljes lendülettel nyargalnak, pedig fél hetet is alig ütött még. Magányosan mosolyog a két arc, mintha szánt szándékkal különcködnének bele reggeli depressziónkba.
Daganatok
2010.01.31. 02:17 Kocsor Blokk
Pedig belül biztos fáj nekik is. Ha Kocsor negyvenes évei elején porcerősítő kúrákat rendel a körzetitől, nekik túl a hatvanon hogyne recsegne a térdkalács! Legalább hússzal többet vágtak nekik oda az évek, mégis, mint a napsugár borult égből, úgy tör elő cikázó villámok közül nevetésük.
Szlovákul beszélnek, elsőre megütközik ezen a fül itt Budapesten. Legalább annyira, mint mosolyukon a szem. Szép körmondatokat szőnek, bár fél szavakból is értenék egymást. Azért valószínűsíthető ez, mert néha – látszólag rendszertelenül – egy-egy magyar szó is beúszik a képbe. Fennakadást azonban nem okoz, pillanatra sem töri meg a párbeszédet.
Olvasmányélményeiben találkozott már ezzel a jelenséggel Kocsor. Mesélik, ahol békében élnek egymással a népek, ott így zajlik a kommunikáció. A hideg nagyvárosban azonban egy ilyen fellépés már szenzációnak számít. Összeszaladnak rá az értelmiségiek.
Ha közel az ember, sűrű a kapcsolat. Jobban látszanak az arcvonások, tisztább a tekintet, kékebb a szem, és még a ránc is érthetőbb. Csak a masszában kezd el vicsorogni az, aki egymás közt még érzi a melengetést. A tömeg hozza a rontást.
Néninek lenni, nem kendőt, meg botot jelent manapság. Csak élünk bele a világba, és észre sem vesszük, hogy új értelmet kapott ez a fogalom. Sportcipő ruganyozza a lábakat, és vastag, kötött sál lapul a kapucni alatt burkolva a fej búbját. A test bajait viszont csak elfedi a külső, meg nem szünteti, ami odabenn van.
„Mame je rosszindulatú daganat.”
Hangzik a sokkoló mondat. Hasíthatná a hajnalt, ha nem fékezné a habzást a multikulturális tálalás. Meg a mosoly, amely továbbra is társul, mintha csak könnyed élc röppent volna.
El is gondolkodik a Blokker, aki ebből az egy mondatból kénytelen értelmezni a világot. Lehet, hogy nem is olyan nagy a baj. Lehet, hogy ez csak egy költői kép, amely a magyar-szlovák kapcsolatokra vonatkozik.
1 komment
Címkék: kommunikáció mosoly emberi kapcsolatok rosszindulatú daganat térdkalács magyar szlovák viszony multikulturalitás
A bejegyzés trackback címe:
https://kocsor.blog.hu/api/trackback/id/tr571716179
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Catius 2012.02.11. 03:53:07
Rosszindulatú daganat.
Rekkenő meleg, nyári délután. Az Oktogonon néhány nagydarab, kigyúrt, tetovált középkorú férfi, ujjaikon aranygyűrűkkel, nyakban arany keresztekkel. Körben állnak, a járda egy részét elfoglalják Kezükben korsó sörök, hűtik magukat és beszélgetnek.Halkan beszélgetnek, egy-egy szófoszlány hagyja csak el a kört, de körülöttük félelem szaga van a levegőnek."ezt már nem tűrhetjük, végre szembe kell nézni a tényekkel, cselekedni........" Egy idősebb hölgy megy el mellettük, távolodóban szűri a fogai közül:paraziták.Alig egy kilométerrel távolabb valami elromlott a Teremtő által több százezer évvel ezelőtt létrehozott biológiai kódrendszerben."Homokszemcse" került a fogaskerekek közé.Genetikai hiba, ami mindent felborított.Az élelmet és oxygent szállító csatornákon hírtelen apró dereglyék, kis csónakok jelentek meg, rajtuk hyperactív ordítozó alakokkal.
Ezek idétlenek voltak, zömében torzók, egyiknek a keze,lába, szemeik,füleik hiányoztak, de voltak fej nélküliek is,sőt olyanok melyek csak egy féktelen nagy zabáló bendővel rendelkeztek, de éltek és egyre nagyobb volt a hangjuk.Ezek is félelmetesek voltak,és szertelenek, hátborzongató , üvöltöző
paraziták. A dereglyék száma pillanatok alatt megsokszorozódott, szinte a szervezet összes capillárisában megjelentek a dorbézoló szörnyek, a kis erecskék egymásba folytak, nem egy helyről a nyirokerek felöl kiabáltak, ide gyertek ez nagyon jó csúszda.Aztán a dereglyék felborultak, ezer meg ezer számra, a torzók rázuhantak az ép sejtekre, és csak zabáltak, zabáltak. A sejtek jelzéseket adtak és megjelentek a katonák, az erős harcosok, a leucocyták, granulocyták különleges képzett harcosai, megfékezték a dühöngőket, de csak egy darabig, mert ezek megzabálták a mitochondriumok által termelt adenozintriphosphatot,, meg a hasitó, daraboló enzimjét, így minden sejt éhezett, kivéve a parazitákat. A sejtmag pedig csak adta a benne levő mitochondriumoknak a parancsot, azok még több ATP-t gyártottak, mert ez volt a rendeltetésük, a munkamegosztásban a tápanyag szolgáltatás volt a reszortjuk, és nem tudtak különbséget tenni ép és daganatos sejt között.Közben a nyirok és vérerek mentén millió helyen keletkeztek a gyorsan növekvő torzókból microscópicus csomók, a normális sejtek egyre sorvadtak, táplálék híján elhaltak, aztán a csomók még tovább nőttek, már a diagnosticus instrumentumokkal is láthatóvá váltak, aztán egyre nagyobbak lettek , tapintani lehetett e fejbiccentő izom mentén mindkétoldalon, a hónaljárkokban, és a lágyék hajlatokban búzaszemnyi, babnyi göbök formájában, később a szervezeten belül a májkapuban, a lép mellett, az aorta és a fő erek mentén tojásnyi, ökölnyi daganatok formájában jelentkeztek.Odakint a szobában egy férfihang szidta az istent, egy nő halkan szipogva pityergett, tudós, okos emberek egymásra néztek,majd gyorsan elkapták a tekintetüket, és sápadt arccal nézték a földet.A gazda szervezet pedig rohamosan sorvadt, arca , szemei beestek, mélyenűlő szemeiben már fájdalom sem volt, csak mérhetetlen fáradtság és közöny, láza sem volt, mert a szervezet képtelen volt a védekezésre, csak mereven nézett a plafonra, a kis maci a kezében volt, de már nem simogatta, nem beszélt hozzá. Egy kis idő múlva becsukott szeme kinyílt, ajkait parányira széthúzta mintha mondani akart volna valamit, vagy mintha mosolyogni akart volna - az anyja hitte, sőt tudta hogy mosolygott -aztán a maci nagyon lassan kicsúszott a kezéből, a maci sem értette......aztán .....kész.Voltaképpen nem történt semmi különös, a kínai gazdaság ugyanúgy 8% fölött teljesített, Clintonné kijelentését "Amerika azért vezeti a Világot mert vezetésre termett" harsogták a jenki újságok, és a Világ az alkotmányunkkal volt elfoglalva,.....csak egy kis szék az óvódában üresen maradt, és a kedves kiskutya hiába nyüszített a kis Gazdi szobája előtt az ajtóban szájában a nyakörvével, többet már soha senki nem vitte ki az udvarra megsétáltatni.
Rekkenő meleg, nyári délután. Az Oktogonon néhány nagydarab, kigyúrt, tetovált középkorú férfi, ujjaikon aranygyűrűkkel, nyakban arany keresztekkel. Körben állnak, a járda egy részét elfoglalják Kezükben korsó sörök, hűtik magukat és beszélgetnek.Halkan beszélgetnek, egy-egy szófoszlány hagyja csak el a kört, de körülöttük félelem szaga van a levegőnek."ezt már nem tűrhetjük, végre szembe kell nézni a tényekkel, cselekedni........" Egy idősebb hölgy megy el mellettük, távolodóban szűri a fogai közül:paraziták.Alig egy kilométerrel távolabb valami elromlott a Teremtő által több százezer évvel ezelőtt létrehozott biológiai kódrendszerben."Homokszemcse" került a fogaskerekek közé.Genetikai hiba, ami mindent felborított.Az élelmet és oxygent szállító csatornákon hírtelen apró dereglyék, kis csónakok jelentek meg, rajtuk hyperactív ordítozó alakokkal.
Ezek idétlenek voltak, zömében torzók, egyiknek a keze,lába, szemeik,füleik hiányoztak, de voltak fej nélküliek is,sőt olyanok melyek csak egy féktelen nagy zabáló bendővel rendelkeztek, de éltek és egyre nagyobb volt a hangjuk.Ezek is félelmetesek voltak,és szertelenek, hátborzongató , üvöltöző
paraziták. A dereglyék száma pillanatok alatt megsokszorozódott, szinte a szervezet összes capillárisában megjelentek a dorbézoló szörnyek, a kis erecskék egymásba folytak, nem egy helyről a nyirokerek felöl kiabáltak, ide gyertek ez nagyon jó csúszda.Aztán a dereglyék felborultak, ezer meg ezer számra, a torzók rázuhantak az ép sejtekre, és csak zabáltak, zabáltak. A sejtek jelzéseket adtak és megjelentek a katonák, az erős harcosok, a leucocyták, granulocyták különleges képzett harcosai, megfékezték a dühöngőket, de csak egy darabig, mert ezek megzabálták a mitochondriumok által termelt adenozintriphosphatot,, meg a hasitó, daraboló enzimjét, így minden sejt éhezett, kivéve a parazitákat. A sejtmag pedig csak adta a benne levő mitochondriumoknak a parancsot, azok még több ATP-t gyártottak, mert ez volt a rendeltetésük, a munkamegosztásban a tápanyag szolgáltatás volt a reszortjuk, és nem tudtak különbséget tenni ép és daganatos sejt között.Közben a nyirok és vérerek mentén millió helyen keletkeztek a gyorsan növekvő torzókból microscópicus csomók, a normális sejtek egyre sorvadtak, táplálék híján elhaltak, aztán a csomók még tovább nőttek, már a diagnosticus instrumentumokkal is láthatóvá váltak, aztán egyre nagyobbak lettek , tapintani lehetett e fejbiccentő izom mentén mindkétoldalon, a hónaljárkokban, és a lágyék hajlatokban búzaszemnyi, babnyi göbök formájában, később a szervezeten belül a májkapuban, a lép mellett, az aorta és a fő erek mentén tojásnyi, ökölnyi daganatok formájában jelentkeztek.Odakint a szobában egy férfihang szidta az istent, egy nő halkan szipogva pityergett, tudós, okos emberek egymásra néztek,majd gyorsan elkapták a tekintetüket, és sápadt arccal nézték a földet.A gazda szervezet pedig rohamosan sorvadt, arca , szemei beestek, mélyenűlő szemeiben már fájdalom sem volt, csak mérhetetlen fáradtság és közöny, láza sem volt, mert a szervezet képtelen volt a védekezésre, csak mereven nézett a plafonra, a kis maci a kezében volt, de már nem simogatta, nem beszélt hozzá. Egy kis idő múlva becsukott szeme kinyílt, ajkait parányira széthúzta mintha mondani akart volna valamit, vagy mintha mosolyogni akart volna - az anyja hitte, sőt tudta hogy mosolygott -aztán a maci nagyon lassan kicsúszott a kezéből, a maci sem értette......aztán .....kész.Voltaképpen nem történt semmi különös, a kínai gazdaság ugyanúgy 8% fölött teljesített, Clintonné kijelentését "Amerika azért vezeti a Világot mert vezetésre termett" harsogták a jenki újságok, és a Világ az alkotmányunkkal volt elfoglalva,.....csak egy kis szék az óvódában üresen maradt, és a kedves kiskutya hiába nyüszített a kis Gazdi szobája előtt az ajtóban szájában a nyakörvével, többet már soha senki nem vitte ki az udvarra megsétáltatni.